Jó ideje fontolgatja már az egyik kedves barátom édesapja, hogy beszerez magának, vagy jobb esetben beszereztet magának egy rollert, amire a húsvéti ünnepek vissza nem térő alkalmat kínálnak, gondolta, hiszen ha már a Jézuska elmulasztotta, vagy legalábbis nem volt elég erőteljes a sugallat az irányába, akkor talán a nyuszi pótolhatja a mulasztását, meg hát annak ellenére, hogy húsvétkor kevésbé divat a családjukban az ajándékozás, mint karácsonykor, az ilyesmi mégiscsak jobban illik a tavaszhoz, mint a télhez, mert karácsonykor hideg van, sőt olykor hó is esik, legalábbis az emlékeinkben, ez azonban bőven elegendő ahhoz, hogy a rollerrel való közlekedést inkább a tavaszhoz, mintsem a télhez kössük, függetlenül attól, hogy az időjárás alakulása mennyire igazodik az évszakok azon jellemzőihez, amiket gyermekkorunkban oly alaposan megtanultunk.
A barátom apukája az elmúlt hetekben egyre többször tett finom utalást arra, még nekem is, pedig tőlem aztán igazán nem számíthat semmiféle ajándékra, legfeljebb egy kupica pálinkára, sőt, még csak a képzeletbeli nyuszimtól sem, milyen nagy szüksége lenne egy rollerre, az ugyanis nagymértékben megkönnyítené az életét. Bevallom, nehéz őt elképzelni rolleren állva, sőt még kerékpáron ülve is, hiszen – mondjuk úgy – nem az a típus, ami persze nem jelenti azt, hogy nem tévedhetek, mert, ahogyan mindenki, úgy én is fenntartom magamnak a tévedés jogát, így bár jelenleg vajmi kevés esélyét látom, a nagy számok törvénye alapján akár az is előfordulhat, hogy ha egyszer valóban lesz rollere, akkor éjt nappallá téve azzal közlekedik majd, azzal megy a boltba, a piacra, sőt talán még a munkahelyére is, a régi jó társa, az autója pedig megpihen egy időre.
Na, ennyire azért ő maga sem rugaszkodik el a valóságtól, amikor arról beszél, mekkora szüksége lenne egy rollerre, inkább csupán úgy határozza meg azt a bizonyos rést, amelyet be kellene tölteni, hogy amikor az ideálisnál messzebb talál parkolót attól a helytől, ahova éppen mennie kell, csak kikapja az autó csomagtartójából a rollert, rápattan, majd seperc alatt ott terem, amiben valóban van ráció, különösen, ha a nagyvárosok parkolási lehetőségeit vesszük alapul, ami valljuk be, olykor valamennyiünknek jócskán okoz bosszúságot.
Ilyen szempontból tehát akár még racionális is lehetne a barátom apukájának az elképzelése, igaz, hogy nem jár túl gyakran nagyvárosokba, ám ha elfogadjuk, hogy ez szubjektív elem, illetve hozzávesszük azt is, hogy a kisebb városok bizonyos tekintetben, köztük a parkolási problémák tekintetében is egyre inkább kezdik átvenni a nagyobb városok jellemzőit, akkor akár el is fogadhatjuk az álláspontját kiindulási pontként. Igen ám, csakhogy máris ott a következő nagy dilemma, hagyományosat vagy elektromosat vásároljon? Akarom mondani, kérjen a nyuszitól.
Sokáig az elektromos mellett tette le voksát, hiszen a kényelem mégiscsak nagy úr az ember életében, a minap azonban igencsak elbizonytalanodott, amikor azt olvasta valahol, hogy Párizsban, a hőn imádott városában, amelyet személyesen ugyan még nem látott, mégis az egyik kedvenceként emleget, a lakosság csaknem kilencven százaléka a bérelhető elektromos rollerek betiltására voksolt a néhány nappal korábban megtartott szavazáson, ugyanis állítólag sokakat zavar, hogy eltorlaszolják a járdákat, mások pedig azt nehezményezik, hogy kifejezetten veszélyesek a gyalogosokra nézve. Az sem segíti ugyanakkor a pozitív megítélésüket, hogy egy nemrég napvilágot látott tanulmány szerint az elektromos rollerrel közlekedők nagyobb valószínűséggel szenvednek súlyos sérüléseket, mint a kerékpárosok, ugyanis ritkábban fordul elő körükben, hogy sisakot viselnek, ám gyakrabban, hogy ittasan vesznek részt a közlekedésben. Némi vigaszt jelent ugyan számára, hogy a jármű használatának támogatói továbbra határozottan kitartanak amellett, hogy az elektromos rollerek hatékony, környezetkímélő alternatívát jelentenek a tömegközlekedéssel szemben, kérdés azonban, hogy mindez elegendő érv-e a döntése meghozatalához.
Azt, hogy végül a párizsiak véleménye eltántorítja-e a barátom apukáját a céljától, vagy sem, egyelőre nem tudom. Mindenesetre ember, akarom mondani, nyuszi legyen a talpán, aki ezek után jó döntést tud hozni a kérdésben. Aztán ki tudja, lehet, hogy a végén újra felismeri – sokunkkal egyetemben –, hogy az ünnep nem az ajándékoktól válik azzá, ami, legyen szó akár mások, akár önmagunk megajándékozásáról, hanem a megélésének a milyenségétől, márpedig egy igazán mélyen megélt ünnepnél szebb ajándék – roller ide, vagy oda – aligha kell bármelyikünknek is.
