Már van lakásuk, autójuk, sőt jóformán vállalkozásuk is, büszkélkedett a minap az egyik magyarországi közszereplő a még bőven kiskorú, sőt talán még csak nem is iskoláskorú gyermekeivel, akiknek, édesapjuk nyilatkozatából ítélve úgy tűnik, nem lesz különösebben nehéz dolguk az érvényesüléssel, legalábbis abban az esetben, ha minden a tervek szerint alakul, ám az élet, mint tudjuk, sok esetben kiszámíthatatlan, ezért mondják sokszor – mindenféle rossz szándék nélkül –, hogy az élet nagy mókamester, s mint ilyen nem feltétlenül alakít mindent pontosan úgy, ahogyan azt Móricka – vagy bárki más – elképzeli.
Önmagában persze nincs ezzel semmi probléma, hiszen ha a kijelentést megfosztjuk a kissé nagyképűségbe hajló nagyotmondási szándéktól, akkor teljesen elfogadható, mivel értelemszerűen minden szülő szeretné a tőle telhető legtöbbet megadni a gyermekeinek, még akkor is, ha tisztában van azzal, hogy bizonyos dolgokkal, amelyeket a gyermeke érdekében mond vagy tesz, olykor sokkal többet árt neki, mint amennyit használ. Na, nem feltétlenül azzal, hogy lakást meg autót vásárol neki, mert bár kétségtelen, hogy a tapasztalatok azt mutatják, általában valamennyien jobban megbecsüljük azokat a dolgokat, amelyekért meg kell küzdenünk, mint azokat, amelyek csak úgy az ölünkbe pottyannak, az efféle küzdelmektől sokan szívesen eltekintenénk – akkor is, ha tudjuk, hosszú távon mennyire megerősítenek bennünket –, és örülnénk annak, ha ahelyett, hogy évekig gürcölünk egy lakásért vagy egy új autóért, egy szalmaszálat sem kellene értük keresztbe tennünk, teljesen természetes és magától értetődő lenne számunkra a birtoklásuk.
Akármennyire is törekszünk ugyanis arra, hogy csökkentsük a mindennapjainkban betöltött szerepét, nem nagyon férhet kétség ahhoz, hogy az anyagi helyzet milyensége sok mindent meghatároz az ember életében. Egy nemrég napvilágot látott tanulmány például újra bebizonyította azt a korábban már sokszor alátámasztott és bizonyára sokszor meg is cáfolt feltevést, miszerint egyes tulajdonságainkra igenis hatással van az, hogy milyen anyagi háttérrel rendelkezünk, köztük például a kockázatvállalásra is, igaz, a tanulmány alapjául szolgáló vizsgálat eredményei alapján nem feltétlenül olyan módon hat ki rá, ahogyan azt sokan elsőre gondolnánk, vagyis nem feltétlenül azok kockáztatnak könnyebben, akik jómódúak, hanem éppen ellenkezőleg, azok, akiknek kevesebb a veszítenivalójuk, a lényeg azonban az, hogy igenis kihat.
A kutatás készítői eltérő gazdasági hátterű gyermekeket kértek fel olyan feladatok elvégzésére, amelyek lehetővé tették számukra annak a vizsgálatát, hogy mekkora rizikót vállalnának a különböző értékű jutalmakért, ugyanis arra szerettek volna választ kapni, hogy vajon a megkérdezettek miként maximalizálják a potenciális nyereséget, illetve minimalizálják a potenciális veszteséget. A hosszas vizsgálódás során arra a megállapításra jutottak, hogy a jobb anyagi körülmények között élő családokból származó gyermekek kevésbé hajlamosak a különféle szerencsejátékok révén kockázatot vállalni egy-egy nagyobb nyeremény megszerzése érdekében, amennyiben a veszteség kockázata is fennáll, mint a rosszabb körülmények között élő társaik, azt azonban maguk is elismerték, hogy a jelenségnek számos aspektusát meg kell még ismernünk ahhoz, hogy valóban átfogó képet kaphassunk róla, vagyis a kérdést nem feltétlenül lehet ennyire feketén vagy fehéren látni, az igazság minden bizonnyal valahol félúton van.
Ugyanúgy, ahogyan az ominózus közszereplő nyilatkozata esetében is, aki bár szeretné biztosítani gyermekei számára az induláshoz szükséges anyagi feltételeket, bizonyos dolgokat határozottan elutasít, vagy legalábbis a nyilatkozata folytatása erre enged következtetni, ugyanis – mint mondta – semmiképpen sem szeretné, ha a gyermekei olyanokká válnának, mint azok a környezetében élő csemeték, akiknek mindenük megvolt, és akiknek – ahogyan fogalmazott – éppen ezért gyakorlatilag fogalmuk sem volt a valódi értékekről.
