Aggódva figyeli a híreket az egyik kedves ismerősöm, aki folyamatosan azon izgul, hogy vajon mely intézmények és szállodák zárnak be átmenetileg az elkövetkező időszakban. Mindennek oka nemcsak abban rejlik, hogy esetleg attól tartana, nem áll majd rendelkezésére megfelelő mennyiségű szórakozási, kikapcsolódási és feltöltődési lehetőség – hiszen egyes településeken már bejelentették, hogy januártól márciusig nem üzemelnek majd a színházak, a mozik, a koncerttermek és az egyéb rendezvényhelyszínek, másutt pedig a sportcsarnokok, uszodák, fitnesztermek és hasonló létesítmények bezárásával próbálnak meg spórolni –, hanem az is, hogy régi jó szokásához híven idén is jó előre megvásárolt néhány akciós wellnesshétvége-utalványt, amelyeket annak rendje és módja szerint később szeretett volna felhasználni, ahogyan azt az elmúlt években is tette, most azonban – teljesen érthető módon – amiatt aggódik, mi lesz a sorsuk az utalványoknak, ha netán az egyik vagy a másik szálloda bezár, hogyan és mikor fogják majd kártalanítani, feltéve persze, ha erre sor kerül egyáltalán.
Néhány évvel ezelőtt, egy igen nehéz időszak átvészelését követően, a barátai unszolására – miszerint ne helyezze magát folyton háttérbe másokkal szemben, hanem foglalkozzon többet önmagával, töltsön több időt olyan dolgokkal, amelyektől jól érzi magát, amelyek igazán feltöltik – nem túl határozott fogadalmat tett arra vonatkozóan, hogy minden hónapban egyszer elutazik valahova, ha hosszabb időre nem is, legalább egy hétvégére, amire mi sem kínál kiválóbb lehetőséget egyrészt a kevésbé látogatott kirándulóhelyeknél, másrészt a színvonalas szolgáltatásokat nyújtó wellness-szállodáknál, ahol egyébként is szívesen múlatta az idejét, igaz, korábban mindig volt némi lelkiismeret-furdalása, mondván, talán fontosabb dolgokra is költhette volna azt az összeget, amit ott hagyott, ám a barátai mindig meggyőzték arról, hogy ez egyáltalán nincs így, hiszen neki is merítenie kell valamiből ahhoz, hogy másoknak adni tudjon, éppen ezért igyekezett erre gondolni, valahányszor kételkedni kezdett döntése helytállóságában. Önmaga és a saját döntései megkérdőjelezéséhez ugyanis mindig is nagyon értett – de ez már egy másik történet, ne is mélyedjünk bele!
A fogadalom az fogadalom, még ha nem is túlzottan határozott. Legalábbis számára mindenképpen. Így hát testileg-lelkileg teljesen készen állt arra, hogy meg is valósítsa azt. Az elképzelése azonban csakhamar dugába dőlt. Igaz, nem miatta, hanem a körülmények miatt. Időközben ugyanis beköszöntött a koronavírus-járvány, ami igencsak megnehezítette, sőt egy ideig lehetetlenné is tette az utazást, aztán meg valahogy a kedve is elment tőle, hiszen a biztonság meg az egészség jóval fontosabb volt számára, ugyanúgy, ahogy fontosabb valamennyiünk számára, akik próbálunk a feje tetejére állt világban is valamelyest normalitásra törekedni, még ha nem is mindig tudjuk, mit is jelent az pontosan, illetve felelősségteljesen gondolkodni, még ha nem is mindig látjuk egyértelműen, mennyi értelme van az ilyen típusú erőfeszítéseinknek.
Azóta jóval bizonytalanabb a tervezgetésben, mint amennyire évekkel ezelőtt volt, olykor mégiscsak elviszi a hév, kiváltképp akkor, ha rendkívül kedvező, vagy ha úgy tetszik, kihagyhatatlan ajánlatot kap. De hát valahol talán éppen ez a lényegük az akcióknak meg az akciós ajánlatoknak, amelyek révén harminc-, ötven- vagy akár hetvenszázalékos kedvezménnyel juthatunk hozzá valamihez, ami kedvesnek tűnik számunkra. Más kérdés persze, hogy ezzel olyasmibe fektetjük a pénzünket, ami nem létszükséglet, arról nem is beszélve, hogy amennyire jó a hosszú átfutási idő, annyira rossz is, hiszen sohasem tudhatjuk, milyen módon alakul az életünk, fél évvel vagy akár egy évvel később lesz-e lehetőségünk eljutni oda, ahova korábban szerettünk volna, illetve egyáltalán ugyanazok a helyek lesznek-e vonzóak számunkra akkor is, mint amelyek korábban voltak.
Nem tagadja, olykor benne is felvetődik a kérdés, vajon nem érné-e meg jobban, mondjuk, cukorból, lisztből, olajból meg egyéb tartós élelmiszerekből bespájzolni, ahogyan azt sokan mások teszik, mint wellnesshétvégékre költeni, egyelőre azonban mégiscsak kitart az eredeti elképzelése mellett, amit legfeljebb akkor bán majd meg, ha az említett élelmiszerek valamilyen oknál fogva nem lesznek elérhetők, vagy csak a jelenleginél jóval borsosabb áron juthatunk majd hozzájuk, illetve ha beigazolódik az aggodalma, és az általa választott szállodák is bezárják a kapuikat a látogatók előtt. Addig azonban töretlen optimizmussal igyekszik kihasználni a lehetőségeket, mert hát – mint mondja – arra nem tért ki a fogadalma, az a bizonyos határozatlan, hogy vészhelyzet esetén ne lehetne előre teljesíteni a kvótát, hanem kötelező lenne szépen lassan, lépésről lépésre haladva áldozni a szórakozás, a kikapcsolódás és feltöltődés oltárán.
