A magyar színészeknek meg sem kell szólalniuk, elég, ha egy helyiségben tartózkodik velük az ember, máris érzi a különbséget, méltatta magyar kollégái felkészültségét a Dallas című sorozat színésze, Patrick Duffy, akinek magyarországi látogatása igencsak felborzolta az egykori rajongóinak kedélyeit, köztük a szomszédasszonyoméit is, aki óriási lelkesedéssel osztotta meg velem az ezzel kapcsolatos információit.
Azt is megtudtam tőle, igaz, nem kérdeztem, mert éppen késésben voltam, amikor leszólított, ahogyan ez az esetek java részében történik, ezért gondolhatja azt, hogy nem szívesen beszélgetek vele, holott csupán arról van szó, hogy olyankor már általában azon jár az eszem, miként fogom behozni a lemaradásomat, mégis igyekszem tisztelettudóan végighallgatni, azt gondolván, ki tudja, talán majd valami hasznos információhoz is hozzájuthatok általa, amire azért igencsak ritkán kerül sor, szóval azt is megtudtam, hogy az egykori szívtipró, akiért világszerte milliók rajongtak – köztük nem titkoltan ő maga is, olyannyira, hogy szinte depresszióba esett, amikor annak idején Bobby Ewing elhunyt, és ez az állapot csak akkor múlt el végérvényesen, amikor kiderült, hogy mégsem erről van szó, csupán arról, hogy mindezt a felesége, Pamela álmodta –, egy készülő film forgatása miatt érkezett Magyarországra.
Amikor erről beszélt, mármint Bobby „haláláról” és „feltámadásáról”, akkor eleinte üres tekintettel bámultam magam elé, megszakítani azonban semmiképpen sem szerettem volna semmiféle keresztkérdéssel, nehogy újabb képzeletbeli szelencéket nyissak meg, az ugyanis már minden bizonnyal behozhatatlan lemaradást eredményezett volna számomra, néhány pillanattal később azonban mintha halványan derengeni kezdett volna valami a felvázolt történetből, ezért jobbnak láttam határozott bólogatással jelezni felé, hogy pontosan tudom, miről van szó, hátha sikerül elérnem, hogy néhány részletre mégse térjen ki, és ezáltal némi időt nyerjek magamnak.
Mondanom sem kell, nem úsztam meg ennyivel, ugyanis arról is beszámolt, hogy miután több olyan cikket is megnyitott, amelyek a neves színészhez kapcsolódtak, a legnépszerűbb közösségi oldal számos további érdekessé- get is felkínált számára, köztük azt is, amely tíz olyan dolgot sorolt fel, amit korábban egészen biztosan nem ismert a sorozattal kapcsolatban. Azt ugyan nem tudom, hogy rá mennyire volt érvényes ez a kijelentés, azt viszont igen, hogy rám teljes mértékben, még akkor is, ha az információk egy része elveszett, így jómagam egészen biztosan nem tudom felsorolni az összeset, igaz, az is előfordulhat, hogy ő sem mondta el mindet, hiszen nem számoltam, helyette inkább mélabús tekintettel figyeltem, olykor vágyakozón az autó felé pillantva, amely már jó néhány perce készen állt az indulásra, ahogyan jómagam is készen álltam volna, ha – mesei fordulattal élve – az a bizonyos volna ott nem lett volna.
A lényeg a lényeg, megtudtam, bár bevallom, az igazságtartalmát azóta sem ellenőriztem, sőt nagy valószí- nűséggel nem is fogom, hogy a sorozat készítői eredetileg Bobby feleségét, Pamelát szánták volna főszereplőnek, ám Jockey annyira jól alakította az önző és manipulatív olajbárót, hogy a közönség őt kezdte el imádni, ráadásul mindezt úgy, hogy eredetileg nem is őt kérték fel a szerepre, hanem egy másik színészt, aki azonban túl keménynek találta a figurát, ezért nemet mondott rá; a sorozat megálmodói eredetileg azt szerették volna, ha Houstonban játszódik a történet, ám a gyártó vállalat vezetője megváltoztatta a címét és ezáltal a helyszínét is, mondván, a Dallas sokkal jobban hangzik, mint a Houston; a sorozat folytatását minden évben az határozta meg, hogy Larry Hagman aláírja-e a szerződését, vagy sem, ugyanis állítólag évről évre igyekezett több pénzt és jobb feltételeket kiharcolni magának, igaz, nem mindig kizárólag magára gondolt, hiszen a fáma szerint a feleségét, Samanthát alakító Linda Grayt kirúgták a sorozatból, miután azt szorgalmazta, hogy férfi kollégáihoz hasonlóan ő is rendezhessen néhány epizódot, és csak azután vették vissza, hogy Hagman kilátásba helyezte, maga is kiszáll, ha nem vonják vissza a döntést; a sorozat szereplői állítólag valódi whiskey-t fogyasztottak a forgatások során, nem holmi jeges teát, ahogyan az manapság szokás, a Jockey-t alakító Larry Hagman pedig saját bevallása szerint ráadásként naponta négy-öt üveg pezsgőt is elkortyolgatott a szünetekben; a sorozat forgatási helyszínéül szolgáló birtok pedig a mai napig működik, állítólag látogatóközpontként, illetve rendezvényhelyszínként szolgál, és bárki előtt nyitva áll.
Nem tagadom, egészen jól meglettem volna ezek nélkül az információk nélkül, bár kétségtelen, hogy az utolsó azért némiképp elkezdte birizgálni a fantáziámat, a részleteknek azonban azóta sem jártam utána, nehogy véletlenül legyőzhetetlen vágyat kezdjek érezni a meglátogatása iránt. Azt viszont megtudtam, igaz, nem a szomszédaszszonytól, hanem a hírekből, hogy a színész az ominózus kijelentését azzal magyarázta, hogy magyar kollégái szinte mindannyian színházi színészek, akik jobban képesek hallgatni és figyelni, mint a filmes kollégáik, amiben minden bizonnyal van igazság, más kérdés, hogy errefelé a kettő korántsem válik annyira ketté, mint arrafelé. Sőt, egyáltalán nem. Na de véletlenül sem szeretnék sem ünneprontó lenni, sem a szomszédasszony kedvét elvenni az örömködéstől, hiszen – ahogyan mondani szokás – a dicséretnek örülni kell, érkezzen az bármikor, bárhonnan, bárhogyan.
Nyitókép: Illusztráció/Pixabay
