Csak csínján a fűszerekkel, fiúk, csak csínján! – hangzott el még évekkel ezelőtt az azóta szállóigévé vált mondat az egyik ismerősünk szájából egy amolyan össznépi főzőversenyen, amelyen értelemszerűen mindannyian szerettük volna a legjobb arcunkat mutatni, vagyis a legjobb tudásunk szerint elkészíteni az általunk kiválasztott ételt, ami – ha jól emlékszem – marhapörkölt volt, bár ebben már nem vagyok teljesen biztos, talán nem is annyira lényeges. A jó tanáccsal persze önmagában nem is lett volna semmi probléma, ha nem éppen attól a személytől származott volna, aki a csapatból talán a legkevésbé tudott főzni, vagy mondjuk úgy, a legkevesebb gyakorlattal rendelkezett a gasztronómia téren. Talán ezért is volt annyira bosszantó. Meg talán azért is, mert akkor még nem sejtettük, az élet egyéb területein is mennyi olyan embertől kapunk majd hasonló kéretlen jó tanácsokat, akiknek vajmi közük sincs az adott szakterülethez.
Visszakanyarodva a fűszerekhez, azt hiszem, azok fontosságát, ha nem is egészen, legalább részben az egyetemistaéveink tudatosították bennünk igazán, amikor gyakran mondogattuk, nincs az az étel, amit megfelelő mennyiségű sóval és borssal ne lehetne ehetővé varázsolni, kiváltképp akkor, amikor a menzán éppen azokkal a bizonyos szabályt erősítő kivételekkel találkoztunk, ezért igyekeztünk mindig olyan asztalhoz ülni, feltéve persze, ha lehetett válogatni, amelynél ezekből a fűszerekből nem volt hiány. Olykor persze jól jött volna még egy-két különlegesebb fűszernövény is, ám akkoriban nem is gondoltunk arra, milyen kiváló célt szolgálhatna például, vagy hogy stílszerű legyek, mennyire megízesíthetné a mindennapjainkat egy, az utazásokkor szinte nélkülözhetetlennek tűnő varrószetthez hasonló fűszerszett, amely mondjuk tartalmaz egy kis csípős paprikát, őrölt köménymagot, szárított petrezselyemzöldet, bazsalikomot, esetleg hagymát meg fokhagymát vagy egyéb olyan fűszereket, amelyek igazodnak a személyes ízlésvilágunkhoz, sőt egyéni preferenciáinktól függően titokban akár még egy kis klasszikus ételízesítőt, vagy ahogyan mi mondjuk, Vegetát is, annak ellenére, hogy létjogosultságát napjainkban egyre több szakember megkérdőjelezi – gondoljunk csak arra, milyen botrányt kreáltak néhány éve szegény Benke Laci bácsi körül, amiért túlzásba vitte annak használatát –, hiszen mi azért mégsem vagyunk sztárséfek, még akkor sem, ha olykor, egy-egy jól sikerült étel elkészítése után annak érezzük magunkat, kiváltképp akkor nem, ha nem a fantáziánknak a gasztronómiai magasságaiban történő szabad szárnyalásáról, hanem egy egyszerű földhözragadt menzakaja feljavítására tett kísérletről van szó.
Ilyen szettünk azonban akkoriban nem volt, sőt ma sincs, igaz, hogy teljes bizonyossággal kizárólag a magam nevében tudok beszélni, ám egykori évfolyamtársaimat ismerve mégiscsak megkockáztatom a többes számot, ha valakinek mégis van, és azt rendszeresen magával is hordja, akkor attól ezúton is elnézést kérek, bár mondjuk, mivel ma már jó eséllyel gyakrabban járunk étterembe, mint menzára, érdekes lenne szemügyre venni egy ilyen szett alkalmazását valamilyen színvonalasabb étteremben, ahol egy kedves kéréssel bizonyára könnyedén hozzájuthatunk bármelyikhez – kivéve persze, ha nem olyan országban vagyunk, ahol a kommunikáció, ezen belül a fűszerek megnevezése komoly kihívások elé állít bennünket.
Az egyik törökországi étteremben, lehet, hogy éppen a nyelvi nehézségek kiküszöbölése végett, lehet, hogy egész más okok miatt, az asztalon elhelyezett alapfűszerek mellett a fűszerpult kínálatának köszönhetően további legalább tizenöt-húszféle fűszer közül válogathatunk, megteremtve ezáltal annak lehetőségét, hogy még tökéletesebbé tegyük az általuk kínált ételeket, feltéve, ha elég ügyesek vagyunk, és a látvány, esetleg az illat alapján sikerül eltrafálnunk, pontosan milyen fűszerhez is van szerencsénk, illetve az mennyire harmonikusan igazodik az általunk választott étel ízvilágához. Ilyen esetben azonban valóban nem árt az óvatosság, hiszen az ember könnyen kísértésbe, sőt legalább olyan könnyen túlzásba is eshet. Éppen ezért, ha netán bizonytalanok lennénk egy-egy különlegesnek tűnő fűszert illetően, az esetleges kellemetlenségek elkerülése érdekében mégiscsak érdemes visszagondolnunk az egykori jó szándékú, ám kissé félresikerült figyelmeztetésre: Csak csínján a fűszerekkel, fiúk, csak csínján!
Nyitókép: Pixabay
