Az egyik ismerősöm feldúltan mesélte a minap, hogy rémes éjszakája volt, egerekkel álmodott. Macskatartóként egy-egy egér, vakond vagy akár gyík a lakásban számomra szinte mindennapos élmény, hozzá vagyok szokva, és megvannak a módszereim arra, hogyan szabaduljak meg tőlük – habár a macska általában maga intézi ezt a részét is –, az ő arca azonban igazán megviseltnek látszott. Az álmában két jókora kövér rágcsáló garázdálkodott a hálószobájában, megrágtak mindent. Ébredés után megnyugodott, hogy a valóságban nincsenek ott, ám mivel viszolyog az apró kártevőktől, annak ellenére is azonnal az álmoskönyv után nyúlt, hogy nem igazán hisz abban, hogy meg lehet magyarázni az alvás közben átélteket. Legnagyobb meglepetésére – meg az enyémre is – arra az eredményre jutott, hogy egérrel álmodni annyit tesz: lelki rágcsálók suhannak ide-oda életünk sötét kamráiban.
Lelki rágcsálók… Korábban nem hallottam még ezt a kifejezést, az ismerősöm arca azonban felderült, szinte megvilágosodott, és rögtön konkrét személyeket is be tudott azonosítani a környezetéből, akik szerinte egér képében jelentek meg álmában, mert ők a való életben is nap mint nap élősködnek rajta. Aztán kicsit jobban beleástam magam a témába, és kiderült, hogy a lélekrágcsálók nem feltétlenül vagy nemcsak azok az emberek lehetnek, akik a mi életünk megkeserítésére tették fel a sajátjukat, hanem a félelem, a szorongás, a depresszió, az egyéni és kollektív hazugságok, a játszmák, a családi és párkapcsolati konfliktusok, krízisek is mind-mind ebbe a kategóriába tartoznak, tehát az élet nagy kérdései és problémái azok a rágcsálók, amelyek alaposan meg tudják gyötörni, sebezni az emberi lelket. Persze az egérféle apró állatok is Isten teremtményei – és nincs is olyan rossz hírük a teremtéstörténetben, mint mondjuk a legyeknek –, nem azért vannak a világon, hogy minket bosszantsanak vagy megkárosítsanak, ám ha megborul a természet rendje – ahogyan például az idén tapasztalt szokatlanul enyhe tél esetében –, villámgyorsan elszaporodnak, és óriási károkat képesek okozni. Észrevétlenül besurrannak a lakásunkba is, megdézsmálják az ételeinket, betegségeket terjesztenek, és valóban, mindig a sötét sarkokban húzzák meg magukat, csak a motozásukból tudjuk, hogy valahol ott vannak.
Valami ilyesmi történhet belül is, a lelkivilágunkban. Ha kibillenünk a folytonosan vágyott, már-már görcsösen keresett lelki béke és egyensúly állapotából, a lélekrágcsálóink erőre kapnak, és egyre mohóbban lakmároznak. Vagy éppen ők billentenek ki bennünket azzal, hogy átrágják magukat a védelmi vonalainkon?! Vannak itt még rágcsálni való kérdések bőven… Tapasztalatom szerint, mert persze nekem is vannak, a lelki egérkéink – csakúgy mint az igaziak – általában éjjel bújnak elő, azokban a legsötétebb órákban a legaktívabbak, amikor kénytelenek vagyunk szembenézni önmagunkkal és velük is. A hívatlan vendégeket kitessékelni pedig nem könnyű feladat. A hús-vér egerek ellen vannak bevált módszerek, egérfogó, ragasztó, csapda vagy a legtermészetesebb védelmi rendszer, egy macska. Ám valahogyan odabenn is le kell számolnunk velük annak érdekében, hogy enyhítsük az aggodalmakat, felülkerekedjünk a félelemeinken, csökkentsük a stresszt és visszaszerezzük az érzelmi kiegyensúlyozottságunkat. Az olvasás, a meditáció vagy egy nyugtató forró fürdő csapdájából állítólag csak igen nehezen tudnak kikecmeregni. Ha – ahogy az ismerősöm esetében – konkrét személy rágja a lelkünket, legegyszerűbb jó messzire elkerülni az illetőt, ha pedig már olyan nagy a baj, hogy egyedül nem megy, fordulhatunk „lélekrágcsáló-irtó” szakemberhez. Hiszen az elménk és a lelkünk felett őrködni legalább olyan fontos és nehéz feladat, mint a lakásunk vagy tágabb környezetünk védelme a kártékony elemekkel szemben, legyenek azok állatok vagy emberek.
Nyitókép: Pixabay
