Negyven

Hetek óta készült a születésnapjára. Mindig is szerette és fontosnak tartotta ezeket az ünnepeket, ebben az évben azonban negyvenéves lett, és erre mérföldkőként tekintett, most egy igazán országra szóló bulit akart csapni. Meghívta a szüleit, a legközelebbi rokonokat és a legjobb barátokat, mindenkit és csak azokat, akikkel őszintén szerette volna megosztani eddigi élete egyik legfontosabb pillanatát. Úgy érezte, van is mit ünnepelnie, negyvenéves korára mindent sikerült elérnie és megvalósítania, amiről kislányként álmodott: szerető és sikeres férj, akihez álmai esküvőjén ment hozzá, két gyönyörű gyermek, szép családi ház, autó, utazások. A karrierről könnyedén lemondott azért, hogy főállású anyuka lehessen, koordinálhassa a család életét. Boldog így, mindene megvan. A vendégeket csak estére várta, de már korán reggel kidobta az ágy, délelőtt időpontja volt a fodrászhoz, délután kisminkeltette magát, és alig várta, hogy végre felvehesse az erre az alkalomra vásárolt ruhát, amely napok óta ott lógott a hálószobában. Feldíszítette a házat, nagyon figyelt a részletekre, mindenhova 40-es és Boldog szülinapot! feliratú léggömböket akasztott, megterítette az asztalt, természetesen az alkalomhoz illő szalvétákkal, még apró 40-es számot formázó konfettiket is szórt szét dekorációs elemként. A vendégei jól ismerték, és tudták, hogy mennyire fontos neki ez a nap, ahogyan azt is, milyen ajándékkal lehet igazán örömet szerezni neki. Ugyanolyan szeretettel és izgalommal választottak neki meglepetést, ahogy ő készült az ünnepségre. A legjobb helyről rendelte a vacsorát, a város legügyesebb cukrászával süttette a tortát, és minden a tervei szerint alakult, mindenki remekül érezte magát. Akármilyen fáradt is volt a buli végére, mosolyogva aludt el, negyvenéves lett, és ez nemcsak nem vetett árnyékot a lelkére, hanem egyesen boldoggá tette.

Ugyanezen a reggelen egy alig néhány száz kilométerre lévő városban egy másik nő is korán kelt. Hajnalban szeretett a legjobban futni, amikor még alszik a ház, a város is éppen csak ébredezik, a közlekedés zaja még nem nyomja el a madárcsicsergést, és láthatja a nap első szelíd sugarait is. Szüksége volt a mozgásra, és ezekben az önmaga számára lopott órácskákban, amikor egyedül lehetett, rendezni tudta a gondolatait, hogy testileg-lelkileg feltöltődve, friss lendülettel kezdődhessen a nap. A lehető leghalkabban próbált kibújni az ágyból, hogy ne ébressze fel a férjét. Egy pillanatra megállt, nézte azt az embert, aki mellett már tíz éve minden reggel ébred, és a szíve megtelt az iránta érzett szeretettel, hálás volt neki, amiért mindig támogatja, soha nem tesz szemrehányást a sok éjszakai meg hétvégi ügyelet miatt, még akkor sem, ha a családi ebéd mellől kell sürgős esethez rohannia. Aztán gyorsan felöltözött, lábujjhegyen körbejárta a szobákat, két kislánya még az igazak álmát aludta, a kisfia egy pillanatra kinyitotta a szemét, és félálomban motyogott valamit, de már szuszogott is tovább. Ezen mosolygott, miközben nesztelenül behúzta maga mögött az ajtót, feltette a fülhallgatót, elindította a kedvenc zenei listáját, és nekivágott a szokásos, hetente többször is megtett útvonalnak. Próbálta elűzni a gondolatokat, kiüríteni az elméjét, kizárni a külvilágot, belemerülni a ritmusba, és csak a mozgásra koncentrálni. Hirtelen ötlettől vezérelve mégis a szokásosnál egy sarokkal előbb fordult le, le akarta rövidíteni a kört, hogy munkába indulás előtt legyen ideje elkészíteni a tökéletes reggelit a családnak. Hirtelen dudálásra és fékcsikorgásra lett figyelmes, a szeme sarkából még látta is az autót. A környékbeliek azon a reggelen szokatlan zűrzavarra ébredtek, a fékezés és tompa puffanás hangját kiabálás, majd a mentő- és a rendőrautó szirénája követte. Rövid időn belül elterjedt a hír, hogy a fiatal doktornőt elütötte egy autó. Néhány hét múlva ő is betöltötte volna a negyvenet.