– Nem normális ez az időjárás – töri meg a kínos csendet az egyik szomszédom, akivel pont egyszerre értünk a lift elé, és várakozás közben, ha nem sikerült elkerülni egymás tekintetét, csak zavartan mosolyogtunk. Na – gondoltam magamban –, témánál vagyunk. Mit mondhatnék erre azon túl, hogy egyetértek vele? A nyár valóban tikkasztó volt, semmi csapadék, aztán jött a hirtelen lehűlés, napokig esett, és most árvizek nehezítik az életünket. Nem, ez valóban nem teljesen normális, ahogy ő fogalmazott. Viszont az időjárásnál aligha találhatott volna unalmasabb témát, egyszerűen nincs mit beszélni róla, amikor pedig felmerül, akkor már a beszélgetés minden résztvevője tudja, hogy itt a vég, és legszívesebben futva menekülnénk a helyzet elől. Meg is fordult a fejemben, hogy kimentem magam, és inkább a lépcsőn megyek, de a szomszéd válaszra nem is várva, folytatta.
– Remélem, nem gondolja, hogy ez mind természetes jelenség! Biztos vagyok benne, hogy az időjárást valakik valamilyen módon befolyásolják. A szelet is megállították, azért volt ilyen elviselhetetlen hőség a nyáron.
Egy pillanatra azt hittem, tréfál, de szerencsére még mielőtt elsütöttem volna valami idétlen poént arról, hogy az illető, akinél a kapcsoló van, nagyon fázós lehet, ha feltekerte a hőszabályozót negyven fokra, aztán hónapokra megfeledkezett róla, majd amikor hirtelen eszébe jutott, akkor, hogy kijavítsa a hibát, visszavette tizenkettőre, meg még az égi csapokat is megnyitotta, csak a statisztika kedvéért, észrevettem, hogy nem viccnek szánja, hanem meggyőződése, hogy igaza van. Vannak, akik szerint a földönkívüliek köztünk élnek, a Föld üreges, de minimum lapos, a holdra szállás nem több egy ügyes csalásnál, miért ne hihetne ő ebben, gondoltam, és vártam, mi sül ki a beszélgetésből.
– Olvastam, hogy az amerikaiak antennák segítségével rádiójeleket küldenek a légkörbe kutatás címén, de valójában egy titkos szuperfegyvert működtetnek, amely légköri zavarokat vált ki. Ennek segítségével kedvük szerint idézhetnek elő viharokat vagy szárazságot, sőt akár még cunamit, hurrikánt vagy földrengést is. Az a céljuk, hogy az emberiséget teljes kontroll alá vonják – folytatta a monológot a szomszéd, majd hosszasan ecsetelte, hogy a repülőgépek kondenzcsíkja nem ám ártalmatlan megfagyott vízpára, ahogy azt próbálják elhitetni velünk, hanem egy újabb módja annak, ahogyan mérgeznek bennünket. Különben is mit gondolok, hova megy annyi repülő?! Próbáltam volna válaszolni, hogy manapság a légi közlekedés igen elterjedt, és sokak számára hozzáférhető módja az A-ból B pontba jutásnak, és hogy azért szerintem nemcsak a kormányok és a titkos háttérhatalmak felelősek azért, hogy ennyire megváltozott az időjárás, hanem ebben bizony a mi kezünk is benne van, nem tiszteljük eléggé a Földet, nem vigyázunk a környezetünkre, de meg sem hallott. Amikor a lift végre megérkezett, és a szomszéd egy levegővételnyi szünetet tartott, amíg kinyílt az ajtó, azonnal kihasználtam az alkalmat, hogy megkérdezzem:
– Nem gondolja, hogy mi magunk is tehetünk arról, ami történik? Például a szeméttermelés vagy a pazarlás… Elég hosszú a számlánk.
– Ne mondja már, hogy mi, az átlagemberek, felelősek vagyunk! – kiáltott fel. – Az igazi hatalmak döntenek a sorsunkról, ők irányítják az időjárást, és minket csak megvezetnek!
Ahogy haladtunk lefelé, ő egyre izgatottabb lett, én pedig kezdtem elveszni az időjárás manipulálásának, az emberi felelőtlenségnek és az összeesküvés-elméletek mögötti logikának a szövevényes világában. Bár a beszélgetés végére éreztem, hogy a nézeteink valószínűleg soha nem fognak találkozni, és mi ketten soha nem fogunk egyetérteni, arról sikerült meggyőznie, hogy az időjárás igenis lehet érdekes beszédtéma.
Nyitókép: Pixabay
