A 2020-as esztendő derekán egy pillanatra sem gondoltam volna, hogy néhány nap leforgása alatt minden gyökeresen megváltozhat körülöttünk. Nem gondoltam volna, hogy néhány év múlva értékelni tudom majd, hogy nem korlátoznak a mozgásomban, hogy szabadon élhetem szociális életem, hogy nem kell maszkot hordanom. Ám most a világjárvány háttérbe szorulásával úgy tűnik, újabb veszély fenyeget bennünket. Újabb veszély, amely újabb nélkülözéseket hozhat. El tudjuk képzelni életünket fűtés, tisztálkodás, működő elektromos hálózat vagy akár személygépjármű nélkül?
A fagyos novemberi időben budapesti albérletemben látom vendégül Henrich urat, aki azt ígéri, mutatni fog nekünk, fővárosi újságíróknak valamit. A magyar nyelven tökéletesen beszélő német fickó kellő határozottsággal az ebédlőasztalomhoz ül. Fekete oldaltáskájából előveszi laptopját, a német köztévére kapcsol, s arra kér: várjunk türelemmel. Az analóg órára nézek, amelynek nagymutatója már félig körbejárt, amióta Henrich megérkezett. Már-már azt gondolom, hogy a fickó ugrat bennünket, amikor hirtelen felkiált: „Itt van… Gyertek! Gyorsan.” Az általa bemutatott német nyelvű felvételen egy idős nő kabátban, kesztyűben didereg a hideg lakásban, majd megjelenik a felirat: „Mit tegyünk, ha már nem megy a fűtés?” A főszereplő ezt követően alufóliával ragasztja le az ablakot, majd virágcserépből és mécsesekből saját kezűleg készít fűtőtestet. A hölgyhöz egy fiatal pár is csatlakozik, s nagykabátban, sálban, sapkában, fülig érő mosollyal az arcukon melegednek a rögtönzött kreálmány körül.
– Ez történik ma az általatok bálványozott Németországban. El tudjátok képzelni azt a narratívát, hogy valamelyik magyar televízióban a tél derekán arra készítik fel az embereket, hogyan melegedjenek gyertyával, ha elmegy a fűtésük? Hogy mit tegyenek, ha napokig nem lesz áram, ha nem lesz meleg víz? Nem abszurd ez egy kicsit a XXI. században? – teszi fel a kérdéseket Henrich, mi pedig szótlanul, döbbenten, tátott szájjal állunk előtte. A sztori mára nem csak amiatt aggasztó, mert – a történelemből tudjuk – ami Nyugaton megveti a lábát, az előbb-utóbb nálunk is megjelenik. Kitört a háború Oroszország és Ukrajna között, a Nyugat pedig szinte minden vonalon (így a szén-, kőolaj- és gázkereskedés területén is) szankcionálná a föderációt. Az Európai Unió minden tagországát, sőt a csatlakozó országokat (így Szerbiát) is rá szeretné bírni ezen cselekedetre, s ennek hamarosan meg is lehet az eredménye. Egy kiszivárgott brüsszeli ötlet alapján télen legfeljebb 18 Celsius-fokig lehetne felfűteni az épületek belső tereit az Európai Unióban. Az ötletről az Európai Bizottság alelnöke a következőt mondta: „…a polgártársaimnak azt mondom, ők is tehetnek valamit azért, hogy kevesebb pénz vándoroljon Putyin zsebébe. Persze választhatják azt is, hogy nem csinálnak semmit, de dönthetnek úgy is, hogy kevésbé fűtenek, inkább biciklivel mennek, nem autóval, rövidebb ideig zuhanyoznak, hogy a ruháikat kiszellőztetik ahelyett, hogy kimosnák.” El tudjuk képzelni, hogy hamarosan mindez valóság lehet? Megtörténhet, hogy évek múlva ismét olyan dolgokért leszünk hálásak, amelyek korábban a mindennapi életünk részét képezték? A mindenkori hatalomnak nem az lenne a dolga, hogy – távoli, joggal kritizálható országoké helyett – saját állampolgárai prosperitásának érdekében hozzon politikai döntéseket? Ebben a helyzetben csak reménykedhetünk, hogy Magyarország és Szerbia ellen tud állni a birodalmi elképzeléseknek. Egy biztos, a közismert mezőségi népdal sorai ma különleges aktualitással bírnak: „Hidegen fújnak a szelek, azok nem jót jelentenek”.
