A kora középkorban élt frank Szent Medárdhoz kapcsolódik a névnap. Medárd már kora gyermekkorában istenfélő ember volt, alázatos, szociálisan érzékeny – talán így mondható el, ha valaki az ételét, ruháját megosztja a szegényekkel. Pappá szentelték, püspök lett, sokat foglalkozott a szomszédos Flandria lakosainak megtérítésével, ők ugyanis pogány vallásúak voltak. Hosszú élete volt Medárdnak, nyolcvan-kilencven körül járt, amikor meghalt. Életében is szerették, a nevéhez csodák is kapcsolódnak, de hát ezek kellenek is ahhoz, hogy valakiből szent lehessen. Amikor meghalt, az egész Frank Birodalomban meggyászolták.
Milyen csodák? Erre a kérdésre kellett volna válaszolnom, hogy milyen csodák fűződnek a nevéhez, de fogalmam sincs.
Az óbecsei könyvtár padlásterében kialakított barátságos teremben a tetőablakok nyújtotta huzat, majd a klíma sem tudott hűvöset teremteni. Csorgott rólunk a veríték, mert odakint a délutáni felhőket valaki rá akarta nyomni a földre. A felhőkben igen sok eső volt, mivel azonban nem tudtak kiszakadni, így a bennük keletkező nyomás rajtunk csattant. Medárd lehetett az a valaki, Szent Medárd személyesen. Kora középkori csontos kezének ujjaival nyomta, nyomta a felhőket. Aztán elengedte, s mi fellélegeztünk, a nap már nem szürkén ragyogott, hanem sárgán, erősen, de szárazon. Percekig tartott a megkönnyebbülés, majd minden kezdődött elölről. Szent Medárd csontos kezének ujjaival belevájt a felhők súlyos, vízzel telt testébe. Rólunk dőlni kezdett a veríték.
Már az autóban ültünk – Óbecsét elhagytuk, de Temerint még nem értük el –, amikor hatalmas eső kerekedett. Óriási csöppek hullottak a közepesen zötyögős úttestre, az autósok abbahagyták egymás előzését, a beáramló levegő nedves búza és széna illatát hozta az orrunkba. Az esőcsöppek olyan erővel kopogtak az autó haubáján (így mondjuk), hogy azt hittük, jég esik. De nem, csak esőcsöppek érkeztek az égből, erejüket Szent Medárd csontos kezének nyomása okozta. Az erő, amivel a felhőket nyomta, az esőcsöppekben öltött testet.
Szent Medárd került szóba, természetesen. Hogy akkor most negyven napig esni fog. Temerinben már sütött a nap. Akkor ott viszont negyven napig nagy szárazság lesz? Nem tudtuk eldönteni, tanakodtunk, miképpen is érvényesül az időjárásban Szent Medárd akarata. Aki egyébként ki is volt? Annyit tudtam, hogy kora középkori püspök. És hogy az egész Frank Birodalom gyászolta, amikor meghalt. De a csodákról, amiket tett, fogalmam sem volt. Egyet sem tudtam volna mondani.
Újvidékről hazafelé Topolyáig vert bennünket az eső. De nem került szóba a püspök és a Frank Birodalom, aminek egyik jeles embere volt, annál is inkább, mert akkoriban még a frankok vallása a pogányság volt. Érdekes ez, amit a világháló állít, hogy a pogányság is vallás. Inkább mintha állapot volna. Akkor viszont, ha a Frank Birodalom felől nézzük, a vallás sokkal inkább szervezőelv. Hiszen a Frank Birodalom, amely pogány volt, majd katolikus lett, a Nyugat-római Birodalom bukását követően a legerősebb germán állam lett, itt alakult ki és szilárdult meg a feudális rendszer. Így lettek Európában először hűbérurak, vazallusok és szolgák.
Medárd alapította meg az első keresztény rózsaünnepet, melyen erényjutalmat osztottak. Az a tizenkét fiú és tizenkét leány, akik a legjobbak voltak, jóságuk, szófogadásuk, erkölcsösségük példaértékű volt, rózsakoszorút kaptak a fejükre, s pénzjutalmat. Hirtelen arra gondoltam: talán ez volt a csoda, amit tett? Nevetséges gondolat, mégis mellbevágó, hogy ma csodaszámba menne, ha fiúknak és lányoknak szófogadó viselkedésükért, szüleikre való odafigyelésükért jutalmat adnának. Hiszen ma ezt a saját egyéniségük kibontakoztatásával ellentétes dolognak tekintik. Azt hiszem, Medárd idején sem lehetett másként, ha másfelől közelítettek is. Különben nem alapította volna meg a rózsaünnepet. A csoda természetesen nem ez, hanem az, hogy Medárdot több alkalommal egy kitárt szárnyú sas védte meg a hatalmas esőtől. Ezzel hívva fel a figyelmet a gyermek jó cselekedetére. Akárhogyan is volt, annyi megmaradt, hogy beszélünk róla, figyelünk a névnapján az időjárásra, s aztán negyven napon keresztül bólogatunk, hogy bizony, bizony, Medárdnak igaza lett megint! Ha esik, azért, ha szárazság van, azért.
