Nem kell a hazai tej

A tej szinte mindennap belekerül a bevásárlókosárba. De hogy honnan való az a tej, nem gyakran nézzük, inkább csak az árával törődünk. Ha azonban megfigyeljük a származási helyet, igencsak nagy meglepetések érhetnek minket, ha az akciós árú tejet nézzük. Lengyelországi, magyarországi, de hazai alig. A gazdák pedig arról panaszkodnak, hogy a hazai tej nem kell. Az oromi Madár József már sok évtizede tenyészt marhákat, a környékben az egyik legnagyobb tejtermelőnek számít, ám most ő is azt mondja, hogy ilyen állapot még nem volt, ami bizony nem sok bizakodásra ad okot, sőt!

– Eddig még mindig tudtam valamit mondani, valamiben reménykedni, de mára már odáig jutottam, hogy szó nélkül maradtam, ami a tejfelvásárlást illeti. Minősíthetetlen és kétségbeejtő, ami történik – mondta a gazda, aki kifejtette, hogy az időszerű problémák a jószágállomány felszámolására adnak okot. – Olyan helyzet áll fenn, ami szinte katasztrofálisnak nevezhető. Az egy dolog, hogy a tej felvásárlási ára lefelé halad, de ennél még nagyobb gond, hogy egyszerűen nem kell a tej! Nincs rá kereslet! Az ősszel betiltották a késztermékek kivitelét a környező országokba, persze hogy ők találtak más piacot, most már hiába is engednék meg, hogy kivigyék a tejgyárak. Nincs rá piac. Azonkívül sok tejet hoznak be külföldről, és a helyzet így tarthatatlan, kénytelenek leszünk felszámolni a tehénállományt, mert nem tudunk vele zöld ágra vergődni. Azt sem értjük és tudjuk mi, termelők, hogy ezt a helyzetet mi idézte elő, vagy miért kellett ennek így lennie – mondta Madár József. – Szeptemberben kezdődött a mese, hogy tejhiány lesz, akkor pár hónapig jól ment minden, elég szépen kaptuk a tejpénzt, utána viszont csökkent, csökkent. Most ott tartunk, hogy egyes felvásárlóhelyekről egyáltalán nem viszik el a tejet, vagy csak felét, vagy minden másnap. Hangsúlyozom, nem kell a tej – állapította meg a termelő. – A prémiumot az állam fizeti, az egy jó dolog, de hiába is fizet az állam, ha a kereskedelem és a gyárak azon ügyködnek, hogy a saját érdekeiket nézzék. Velünk, termelőkkel senki nem törődik, a mi érdekeinkkel. Halljuk az ország más részein is, hogy ugyanez a helyzet áll fenn, tiltakozásokat szerveznek, kiöntik a tejet. Úgy látom, az sem jár eredménnyel. Mi egyelőre csendben vagyunk, az egyetlen, amit tehetünk, és ha ez így halad tovább, tenni is fogjuk, hogy felszámoljuk az állományt – emelte ki a gazda. – Legutóbb 45 dinárban fizették ki, holott az Imlek eddig 75 dinárt fizetett a saját termelőinek a tejért. Ők is csökkentik az árat, és komolyabb feltételeket is szabnak. Ebből is látszik, hogy a hazai tej valóban nem kell. Belezavartak minket az e-Agrar-bejelentkezésbe, amit tisztességgel meg is csináltunk, időre, beadtuk a prémiumra az igénylést az év első negyedére. El is fogadták, de még csak visszajelzést sem kaptunk arról, hogy esetleg kifizetik-e. A földalapú támogatásra sem érkezik a pénz. A szóbeli ígéretek megvannak, de úgy látszik, a szó elszáll...