Határtalan evezők

Verőfényes napsütésben érkeztünk meg Bezdánba. Előtte napokig eső áztatott, szél tépázott bennünket, akárhova is mentünk Vajdaságban. A szép időjárás reménye pedig még inkább elhalványult attól, hogy a bezdániak figyelmeztettek bennünket: a hagyományos, április elejei kajakregatta az elmúlt évtizedben egyszer sem múlt el zápor, vihar és szél nélkül, de volt, hogy havazásban eveztek a kajak szerelmesei. Így esernyőkkel, váltás ruhával megpakolva gördültünk le a csatornapartra, ahol a verseny legfiatalabbjai már vízre is szálltak.

Csöppnyi kezek írtak végtelent az evezőkkel a levegőben és vízben. Elszánt arcocskák küzdöttek a víz sodrásával, a fordulópont felé haladva. A verseny döntő pillanatát azonban eltakarta előlünk a csatorna kanyarulatának sűrű nádasa. A vízről felröppenő kacsák viszont már pár perc aggódás után jelezték, hogy célegyenesbe sorakoztak az apróságok. Az utolsó száz méteren már korukat meghazudtoló határozottsággal csaptak a szelíd hullámok közé. A bójákon túl viszont már boldogan, a versenyláztól felszabadultan kanyarodtak az ellenőrző pont felé, ahol a nyakukba került az érem. A szervezők ugyanis külön figyelnek arra, hogy a legfiatalabbak mindannyian részesüljenek elismerésben – mesélte kérésünkre Horvát-Panda Antónia olimpikon, a bezdáni Dunav Kajakklub edzője.

– Az első futamokon még nagyon elfoglalt vagyok: folyamatosan kocsikázok a rajt, a forduló és a cél között, hisz a legkisebbeknél még nagyon ott kell lenni. Rájuk a díjkiosztón is külön figyelünk: mindannyian kapnak érmet, azaz a harmadik helyezésen többen is osztoznak. Emellett kis serlegekkel is elismerjük kitartásukat. Az idősebbeknél már lazább vagyok, hisz ők pontosan tudják, mikor és mit kell csinálniuk.

És valóban: a fiatalabbak és a tapasztaltabbak rajtjai katonás rendben váltották egymást. Abban a megtiszteltetésben lehetett részünk, hogy a bezdáni klub mólójáról kísérhettük végig a szlovákiai, magyarországi, horvátországi és hazai klubok megmérettetését. Az idén ugyanis négy ország 13 csapata találkozott a csatornaparton, ahol 33. alkalommal szerveztek nemzetközi kajakregattát.

– Idénynyitó verseny szokott lenni a miénk. Az idén viszont úgy alakult, hogy második lett, hisz elsején Palánkán megtartották az 5 kilométeres országos bajnokságot. A klubunk ott is jól szerepelt: Horváth Zsófi aranyérmet szerzett, Loknar Anja második lett, Andrić Nikolas és Kolar Luka pedig bronzéremmel tért haza. A csapatunk tehát már második napja evez – újságolta az edző.

A hagyományos találkozón évről évre 2000 méteres pályát teljesítenek a versenyzők. A távra kilencéves kortól nevezhettek be a kajakosok és a kenusok, de a felnőtt versenyzők is vízre szállhattak. A nap folyamán 19 futamot kísérhettünk végig. A csatornaparton összesereglett szurkolók már az első versenyeken örülhettek helyi sikereknek: a kilenc évnél fiatalabb korosztályban és a tízéves lányok versenyén is a bezdáni Dunav vitte el az aranyérmet. A korabeli fiúk közül viszont a Tolna megyei csapat tagjai eveztek be elsőként a célba, és a magyarországi klubhoz került a diadal a 11 éves fiúk kategóriájában is. Ebben a korosztályban megszületett az első horvát siker is: a lányok versenyén a Slavonski Brod-i klub tagja teljesítette leggyorsabban a két kilométeres távot, csapattársa viszont a 12 évesek között ért először célba. A korosztálybeli fiúk versenyén viszont ismét megszólaltak a parton a Dunav kürtjei, hisz helyben maradt az aranyérem. A bezdáni és a Tolna megyei sikerek sorozatát a szekszárdi és a belišćei klub diadalai is tarkították. A lányok versenyein ugyanis a pionírok, a kadétok és a juniorok futamain is a szekszárdi csapat sztárja evezett be először a célba, a fiúk között viszont a Tolna megyei és a helyi klub mellett a belišćeihez is került egy aranyérem.

Váltakozva szálltak ugyanis vízre a fiatalabbak és az idősebbek, közben egyre gyorsultak a futamok: a helyiek mólóján sorban kerültek fel a versenyzőket jelző számok a kajakokra, amelyekben azonnal ki is eveztek a versenyzők a hajógyárnál levő rajt felé. Partközelben maradtak a szemben levő mólóról induló magyarországi kajakosok is, hisz a következő futam indulását már be is jelentette a hangosbemondó. A legtömegesebb a 15-16 éves fiúk versenye volt: a kadétok kategóriájában 26 evező szelte egyszerre a csatorna vizét. Hihetetlenül szoros rajtot láthattunk a korosztály lányos versenyén is, de a 17-18 éves ifjú hölgyek célba érését is hangos ujjongásokkal kísérték a szurkolók. A legizgalmasabb futamot mégis a junior kategóriában rajtoló 18 fiú tette a vízre: az indulást követő szerencsétlen kisiklás miatt többen is arra kényszerültek, hogy behozzák a hátrányt. A felkészült ifjak azonban még így is szorosan egymás mellett haladtak a hídnál levő fordulópont felé. Innen már megosztottabban eveztek ugyan a célegyenesbe, de az első öt helyért továbbra is egymásnak feszültek a versenyzők. A fiatalok lendületét a szeniorok kiegyensúlyozottsága csillapította: a felnőtt kategóriában szélsebes, célirányos siklásokban gyönyörködhettünk. Az aranyat jelentő bóják felé haladó kajakok között is szoros volt a küzdelem, amelyben ezúttal férfiak és nők között is a szekszárdiak diadalmaskodtak.

A szurkolók örömére a két kilométeres távot végigevezte az a kenus is, aki az idén a kategóriájában egyedül nevezett be a versenyre. A bezdáni találkozó utolsó futamain a 13 évnél idősebb kezdő kajakozók is bemutatkozhattak: a szlovákiai csapatnak ebben a kategóriában sikerült élre törnie. Így a párkányi Dunaj Štúrovo csapat két aranyat vihetett haza. Ugyanennyit zsebeltek be a Slavonski Brod-i, illetve a belišćei klubok is, de Horvátországból képviseltette magát az Aljmaš kajakklub is. A legtöbb, azaz öt aranyérem a szekszárdi csapathoz került, de nem sokkal maradtak le tőlük a szintén magyarországi Tolna megyéből érkezett kajakosok sem, ugyanis négy aranyérmet szereztek, ahogyan a versenyt megszervező Dunav Kajakklub is. A találkozón részt vettek az apatini, a karlócai, az újvidéki, a zentai, a zombori és a törökkanizsai klubok is.

A verseny folyamán egymásnak feszült kajakozók arcára a nap végére a nyugalom és az öröm furcsa egyvelege telepedett. Határtalanul élvezték azt a verőfényes napsütést, ami az idén végre kitartott felettük, és a verseny végén is megcsillant evezőiken. Halk suttogásokkal ünnepeltek, miközben lélekben már a következő összecsapásra készültek. A vajdasági kajakosok ugyanis ma már Belgrádban, az Ada Ciganlija partjairól szállnak vízre a Szerbiai Kupán. Ezúttal nagy a tét, hisz a háromnapos megmérettetésen a nemzeti válogatottba is „beevezhetnek”.