Több évtizednyi hanyatlás után hosszú időbe telt, mire a kecskék száma jelentősen megnőtt Szerbiában, de mára ez az állattenyésztésnek egy olyan ága, amely fejlődik és van perspektívája. Bár a kecskét sokan még most is a szegény ember tehenének nevezik, fontos elmondani, hogy az állami és tartományi támogatások jelentősen hozzájárulnak a kecsketenyésztés jövedelmezőségének növeléséhez.
Megérkezett a „vacsora” az istálló egyik részébe (Fotó: Paraczky László)
A szenttamási Vinkler házaspár, István és Valéria tavaly kezdett komolyabban foglalkozni a kecskékkel, elsősorban a tej és tejtermékek, valamint a gidák értékesítése végett.
Tekintettel a nyári hőségre, az etetéssel és a fejéssel megvárják a kora esti órákat, elmondásuk szerint ilyenkor a jószág is nyugodtabb, mint napközben. Az udvarban lévő kecskeállomány több csoportban el van különítve egymástól: külön helyen áll a kos, a fejőskecskék, a gidák és azok, amelyek még nem érték el a fejési korhatárt. Nem igazán szeretik az idegeneket, riadtan tekintenek a villogó fényképezőgépre, miközben igyekszem megörökíteni a nyári istálló egy-egy részében lévő állományt. Miközben István a takarmányt készíti, Valéria éppen a gidákat eteti, ezt követően pedig a fejéshez készülődik. Előkerülnek a tisztára mosott edények, a kisszék, és indul az esti munka. István elmondta, ez mindennapi rutinmunka, itt nincs évi szabadság és szabadnap sem, az állatokat folyamatosan etetni, rendezni, fejni kell, közben pedig órát sem használnak, hiszen a kecskék hangos mekegéssel jelzik, amikor éhesek, vagy ha elérkezett a fejés ideje.
Valéria szemes takarmánnyal eteti a gidákat (Fotó: Paraczky László)
− 1963-ban születtem, és az általános iskola elvégzése után azonnal nekiláttam az idénymunkának. 1986-ban volt az esküvőnk, a mostani házunkba 1994-ben költöztünk be. Nagyon sok mindennel foglalkoztam az életben. Legtöbbet talán kőművesinasként dolgoztam a valamikori Május 1. építőipari vállalatnál, több alkalommal voltam külföldön is, így 2008-ban, 2011-ben és 2016-ban rövid ideig „odaát” kőműveskedtem. Közben több mindennel próbálkoztam, így fejőstehenekkel és birkákkal is. Amikor a tehenekkel dolgoztam, hasonló időket éltünk, akkor is nagyon sok volt a munka, az értékesítés pedig semmilyen. A 90-es évek háborúi nincstelenséget, nagy szegénységet hoztak erre a vidékre, így felszámoltam az állományt. Később birkaneveléssel próbálkoztam, de azt is abbahagytam, mert még mindig gyengén támogatott az állattenyésztésnek ez az ága. A feleségemmel tavaly döntöttünk úgy, hogy megpróbálkozunk a kecsketenyésztéssel. Volt korábban néhány kecskénk, és csupán saját részünkre fejtük őket, így valamennyi tapasztalatunk is volt, az udvarban pedig van elég hely a kecskéknek és a takarmánynak is − sorolta István.
A Vinkler házaspár István és Valéria az esti etetés és fejés közben (Fotó: Paraczky László)
A kérdésre, hogy mire kell külön odafigyelni a kecsketenyésztésnél elmondta, hogy igényes jószágról van szó, amely azonnal jelzi, ha valami gond van.
Nagyon fontos a kecskéknek a tiszta víz, de az sem mindegy, hogy milyen vödörből isznak.
− Hajnali négy órakor kelünk, fél ötkor pedig kezdődik a reggeli fejés és az etetés. A fejést lehet ugyan későbbre halasztani, de akkor már kevesebb tejet kapunk. Az etetéssel ugyancsak lehet várni, de ha a megszokottól nagy az eltérés, azt az állatok hangosan jelzik. Ezért mondtam azt, hogy a kecsketenyésztőnek nem igazán kell az órát nézni – mondta a házigazda.
Miközben megnézzük az állatokat, a fajtákra is kitérünk. István szerint a környéken a legnépszerűbb a saanen-völgyi és az alpesi, ő is ezeket tenyészti. Az állományban a bakkecske mellett jelenleg 15 fejős és 13 kecskegida van, de elmondása szerint ettől több állat számára is lenne hely. A gidákat eladásra, a fejőseket pedig a tej végett tartja. Közben megtudom azt is, hogy a tej mennyiségét sok tényező határozza meg, beleértve a frissítési időszakot is. A kecske ellik, mielőtt tejet termel. Egyes kecskék körülbelül tíz hónaptól egy évig termelnek tejet, mielőtt újra ellniük kell: ezt frissítésnek nevezik.
Túrós pogácsa, érett-, valamint aprótúró a szenttamási piacon (Fotó: Paraczky László)
A takarmány árának folyamatos ingadozása és a vásárlóerő rohamos csökkenése azonban arra kényszeríti (nem csak őt), hogy alaposan átgondolja a további terveket, magyarán, manapság hosszú távon szinte lehetetlen tervezni.
− Ami a táplálékot illeti, a kecske mindenevő állat, de igazából a legelőt kedveli, ami nálunk nincs. A jászolba általában vegyes szemes takarmány kerül, de itt van még a here- és fűszéna, a kukoricaszár – ezeket általában préselve vásárolom. Amennyire az egészségem engedi, tavasszal és nyáron kaszálok, és elég sok fűszénát össze tudok gyűjteni a téli időszakra. Amúgy ez is jó takarmány, szeretik a kecskék. Ami pedig az értékesítést illeti, ma még mindig sokan nem szeretik sem a kecsketejből készült termékeket, sem a kecskehúst. Szerintem mindez csak hallásból igaz, hiszen az emberek többsége meg sem próbálta a sajtot, a túrót és a húst, és csak rámondja, hogy nem szereti. Igazából nagyon egészséges termékek, rengeteg tápanyagot tartalmaznak, sokkal többet, mint például a tehéntej. Az érem másik oldala viszont az, hogy a kecskehús „tartja” az árát, jelenleg élősúlyban 400 dinár körül mozog. Tekintettel arra, hogy időközben minden megdrágult, ideértve a takarmányt és az üzemanyagot is, az élőjószágot egyre nehezebb nagyban értékesíteni, mert a viszonteladók lemorzsolódnak, hiszen a már amúgy is magas árat nem tudják tovább emelni – magyarázta István. Szavai szerint a viszonteladó, aki eddig elvitt 10 gidát, vagy jobbik esetben mindet, ma mindössze egyet vagy kettőt vásárol.
A kecsketejből készült termékekkel (Fotó: Paraczky László)
A beszélgetésbe a háziasszony, Valéria is bekapcsolódik, aki elmondta, a fejésen kívül a tejtermékek készítésével is foglalkozik. Szerinte a kereslet szolid, de lehetne jobb is, mert mindenből van elegendő. Akik ismerik a családot, vagy itt dolgoznak Szenttamáson, a házhoz mennek tejért vagy túróért, a friss tejtermékeket pedig a helyi piac mellett a bácsfeketehegyi, verbászi és szikicsi piacon árulják.
− Igen széles a választék túróból és sajtból. Az aprótúró mellett oltott és sózott túrót készítek, de népszerűek a különböző fűszeres sajtok is, mint a bazsalikomos, fokhagymás, csípős, kolbászos, lilahagymás, köménymagos... A natúr (lágy) sajt mellett van kemény – ahogy nálunk nevezik reszelni való sajt, továbbá joghurt és (nyers) túrós pogácsa is. Mindegyik a saját recept és kísérlet alapján készült. Jelenleg a tarhóval próbálkozok, és bízok benne, hogy sikerülni fog. A legtöbben az ún. oltott túrót viszik, ami savóban áll − sorolta Valéria. A felsorolt termékek felhasználási idejéről szólva kiemelte, a vákuumos csomagolású sajtok 6-7 hónapig is elállnak, a klasszikus és az oltott túró viszont csupán pár napig tárolható.
A vásárlói kört illetően elmondta, a fiatalok nem igazán kedvelik a kecsketejből készült termékeket, inkább a középkorúak és az idősebbek vásárolnak náluk.
A kecskesajt vákuumos csomagolásban többféle ízben és kiszerelésben kapható (Fotó: Paraczky László)
A fejés folyamatáról kifejtette, fontos, hogy a munka reggel és este is ugyanabban az időben történjen, és annak ellenére, hogy van fejőgép, minden alkalommal kézzel szokott fejni.
István végezetül hozzátette, bízik abban, hogy idővel sikerül növelni az állományt, hiszen a család számára ez biztosítja a megélhetést. Szenttamáson jelenleg mindössze három olyan háztartás van, amelyben tíznél több kecskét tartanak, tehát a konkurencia sem erős.
