Egyre üresebbek a bánáti legelők, kevés már a pásztor is. A bekerített legelőkön a jószágot immár a „villanypásztor" őrzi. A muzslyaiak 18 éve a Pásztornap megszervezésével próbálják megőrizni és továbbadni ennek – az egykor igen megbecsült – foglalkozásnak az emlékét.
A pásztoréletet a fiatalok már csak hagyományőrző rendezvényeken ismerhetik meg. Szombaton ezt Sötét Erzsébet és férje, János igyekezett a leghitelesebb módon bemutatni.
– Bemutatjuk az öltözéket, a főzést, hogy legalább fennmaradjon valami a régiből – mesélte Sötét Erzsébet.
Megnyitóbeszédében Kudlik Zoltán, a tartományi művelődési titkárság segédtitkára a hagyomány megőrzésének a fontosságát hangsúlyozta.
– A pásztorság mint életforma ma kihaló félben levő foglalkozás, és azt hiszem, fontos, hogy megismerjék a felnövekvő generációk, illetve azok az emberek is, akik az állattartással nem foglalkoznak, hogy milyen hagyományai vannak ennek. Mert a magyarsághoz, a magyar identitáshoz elég szoros kötődése van. A magyarok, amikor a Kárpát-medencébe érkeztek az első komolyabb foglalkozás az állattartás volt. Úgyhogy több mint ezer éves hagyománya van a magyar közösségben az állattenyésztésnek. Ennek állít hagyományt és tiszteletet ez a rendezvény – mondta Kudlik Zoltán.
A gyerekek kedvence a csacsi volt (Fotó: Kecskés István)
A rendezvényt a helybeli RÉMUSZ hagyományápoló egyesület szervezi. Mint ahogy Bacsó Mihály, az egyesület elnöke mondta az egyesületben felkészültek a rendezvény megszervezésére és elégedettek a részvevők és a vendégek számával.
A muzslyaiak a telepítéstől kezdve – hosszú éveken át – kizárólag mezőgazdasággal foglalkoztak. A gyenge termőföld mellett a határ gazdag volt legelőkben.
– Ki amilyen állatot tartott, azt kiadta tavasszal, Szent György napján, április 24-én a legelőre és egésze a „beszaggatásig", Szent Márton napjáig, azaz november 11-éig legeltették a megbízottak: a juhászok, kanászok, csordások, libapásztorok a rájuk bízott jószágot. Ezt a szép szokást igyekezünk föleleveníteni napjainkban is, hogy tudják az unokáink és a következő generáció, milyen szép pásztorélet folyt itt a muzslyai határban. Mert ezeket a szokásokat, ha mi nem ápoljuk, nem mutatjuk be, a mai fiatalok nem tudják. Nem tudják azt, hogy virágzó tanyavilág volt a határban – mesélte Palatinus Aranka néprajzkutató.
A rendezvényen voltak kézműves foglalkozások, pásztorjátékok, művelődési műsor, birkapaprikás-főző, pálinka- és süteményverseny.
Bemutatták ügyességüket a karikásostor-pattogtatók is. A kiállításon látható volt be a pásztoréletet, a tanyavilágot, régi foglalkozások, a gyerekek pedig állatokat simogathattak. A rendezvény juhászbállal zárult.
