Új köntösben Leiningen-Westerburg Ármin nyugvóhelye

Titel történelmi hagyatékának, értékes épületeinek az állapota a település anyagi hátterének a tükre. Gazdasági szempontból ugyanis a vajdasági települések listáján hátulról a harmadik. A Kálvária-dombot sikerül valamelyest rendezni, de a német evangélikus templom végveszélyben van. Egy ilyen értékes emlék gróf Leiningen-Westerburg Ármin földművelésügyi magyar királyi biztosnak, Leiningen-Westerburg Károly aradi vértanú fiának obeliszkje is a helybeli temetőben. Az obeliszket most sikerült felújítani, rendbe hozni.

A felújítást Szőke Anna, a Kiss Lajos Néprajzi Társaság elnök asszonya kezdeményezte és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta.

Leiningen-Westerburg Ármin (1846–1900) földművelésügyi magyar királyi biztosként került Titelre, és a nevéhez fűződik a vidék árvízmentesítése. Bécsben halt meg, de kívánságára Titelen temették el, a hegység legmagasabb pontján, ott, ahol egykor a prépostságnak a székesegyháza állt. Nyugvóhelyére az utóbbi évtizedekben nem viseltek gondot, egyre inkább benőtte a növényzet, és ami még szomorúbb, hogy szemétdombot kezdtek kialakítani a sírhely körül. Mindezek következtében már egy emlékkoszorút sem lehetett fölfüggeszteni a vasrácsra, ami körülveszi a kripta helyét.

Szőke Anna egy titeli látogatása alkalmával felfigyelt az emlékhely szomorú állapotára, és eldöntötte, hogy nem hagyja azt tovább pusztulni. Az anyaországi támogatásnak köszönhetően immár méltó állapotba került és megközelíthetővé vált a vidék nagyjának a nyughelye.

– Mikor megláttam ezt a sírhelyet, azt mondtam, hogy én magyar ember létemre nem engedhetek meg ilyet. Jó lenne, ha többen is átéreznénk, hogy magyar emberek vagyunk. Nem kell melldöngetve zászlókkal felvonulni, hanem tennünk kell. Engem ne arról ítéljenek meg, hogy kiírom, magyar vagyok, hanem a tetteimről! Tudják meg azt, hogy ez az ember magyar ember volt, és sokat tett a magyarságért, a nemzetünkért! – mondta Szőke Anna a múlt szombaton megtartott újraszentelésen, melyen jelen volt Mikity Ede zentai plébános, a vidék történelmének jó ismerője, aki titeli származású, és hét évig plébánosa is volt az itteni katolikus közösségnek. Ő szólaltatta meg a felújított temetőkápolna harangját, majd megszentelte a sírhelyet.

– A mi sírunk itt van éppen a Leiningen grófnak a sírja alatt. Amíg én itt voltam plébános, addig rendben tartottam. De ahogy elmentem, benőtte a gaz, alig látszott ki az alsó része. A fölső része egészen Sajkáslakig látszik, mert hét méter magas a síremlék. Ide is betörtek, fölbontották a sírt, a kriptát, de nem sikerült a koporsót kifosztani, mert érckoporsó. Nem tudták fölemelni a födelet. Akkor a község annyit megtett, hogy a kriptát helyrehozta. De többet nem. Itt van a hegy legmagasabb része, és ez a valamikori templomudvar. A prépostságnak a székesegyháza itt állt. És ezt a helyet, ahol a síremlék áll, Bakócz Tamás titeli prépost, későbbi esztergomi érsek és bíboros megerősíttette, falat épített elé. Épp a falnak a helyén van a síremlék. Erről a helyről indult az utolsó prépost, Vértes Mihály a mohácsi ütközetbe, és hősi halált halt. A várvédő katonákat magával vitte, úgyhogy mikor a törökök ideértek 1526. október másodikán nyolc órakor, reggel, a várat nyitva találták. Nem voltak védők. Úgyhogy az üres várba jöttek be, és ez Titelnek a veszte. Ezért ennek a temetőnek a búcsúja október másodika, az Őrangyalok napja. Őrangyalok napján nyolc órakor, reggel, mikor a törökök ideértek, akkor szoktak misét tartani a kápolnában. Ez emlékeztet a régi, hősi időkre, amik sajnos elmúltak. A határőrvidék tisztjeinek a sírjai is eltűntek. Alig maradt kettő-három, azokat is alig lehet megtalálni a temetőben. Nem gondozza őket senki. A magyarok és a németek elköltöztek erről a vidékről, aki pedig itt maradt, az meg lett félemlítve. Nem is merik nagyon azt mondani, hogy magyarok. Már nincs olyan ház, olyan magyar család, ahol csak magyarok élnek. A temetőben a magyar neveket is szerbül írják. Alig van egy pár sírhely, amelyen magyar felirat található – meséli Mikity Ede atya.

Titelen már ritka a magyar szó, hiszen már rég nincs magyar tannyelvű oktatás a településen. A magyar családokban is túlnyomórészt szerbül beszélnek. A Magyar Művelődési Központ megpróbálja összefogni a vidék, elsősorban Titel és Sajkáslak magyarságát. Az egyesület elnöke, Latinkić Magda közreműködött a sírhely felújításában. Mint mondja, a helybéli magyarság majd’ minden évben megkoszorúzza az emlékhelyet. Persze fontos lenne az is, hogy gondját viseljék a jövőben, Szőke Anna is ezt hangsúlyozta. A rendkívül fontos feladatot egy magyar szervezetre vagy egyénre szeretnék bízni.

Eltekintve az elhanyagolt épületektől, a Tisza jobb partján húzódó Titel még most is valódi gyöngyszeme a vidéknek, alig néhány kilométerre a Duna torkolatától. A városkával szemben ömlik a Béga vize a Tiszába. A titeli dombvidék, a három folyó közelsége és a patinás épületek mind-mind – különösen a Kálvária-dombról nézve – festői szépségű látványt nyújtanak.