A magyar költészet napját 1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük, többek között ez az a jeles nap, amely az elmúlt évtizedekben soha nem maradt megemlékezés, program nélkül. Magyar szakos tanáraink és az osztálytanítók mindig gondoskodtak róla, hogy ezen a napon versek sokasága hangozzék el iskolánkban, vagy a Népkönyvtárban.
Az írott szöveg, s pláne a vers virágkoráról nem nagyon beszélhettünk mostanában, hiszen a járvány és bonyolult társadalmi hatásai igencsak rányomta bélyegét a mindennapokra. Mi, felnőttek viszont mindig odafigyeltünk, hogy gyerekeink ne érezzék mindezt, és hogy az ő világuk maradjon meg olyannak, amilyenben élnek. Talán ennek köszönhető, hogy még soha nem jött össze ennyi versmondó és látogató a Szenttamási Népkönyvtárban, mint hétfőn, a magyar költészet napján. Kicsik és nagyok, összesen 31-en álltak közönség elé és szavalták el kedvenc versüket, rajtuk kívül pedig a diákok egy csoportja Süge Zsolt hitoktató vezetésével két megzenésített verset énekelt. Minden fellépő hatalmas tapsot kapott, ami reményt ad arra, hogy a jövő generációja továbbviszi a versmondás szépségét.
