Virágok közt szép lenni

Az élet nem mindig úgy alakul, és a dolgok sem olyan irányba haladnak, ahogyan az ember eltervezi. A bácskeresztúri (Ruski Krstur-i) Hrubenya Sándor és felesége, Dajana fiatal házaspárként nagy reményekkel vágott a paprikatermesztésbe. Néhány év múlva azonban váltaniuk kellett, és ma már négy fóliasátorban termesztik a család megélhetését biztosító virágokat.

A kúlai születésű Sándort a szerelem sodorta a várossal szomszédos faluba, ugyanis Dajana Bácskeresztúron lakott, így miután 2009-ben összeházasodtak, itt vásároltak házat és alapítottak családot.

− Annak idején gépészetet tanultam Topolyán, aminek ugyebár semmi köze a virágkertészethez, de a paprikához sem. Miután összekerültünk a párommal és átköltöztem, mi is belevágtunk a paprikatermesztésbe, hiszen Keresztúron minden második házban ezzel foglalkoztak. Az ajvárnak való és a sütni való piros színű paprikáról van szó. Három évig csináltuk, de egyre rosszabb lett a helyzet, végül már ki sem fizették az átadott termést, tönkrement a hűtőház is, így váltani kellett. Amíg Kúlán a szüleimnél laktam, többször is megfordult a fejemben a virágtermesztés, de szinte mindenki ellenezte, mert nem találták kifizetődőnek. Miután csődbe mentünk a paprikával, nekivágtunk a „virágozásnak", eleinte csak kicsiben. Első évben mintegy 150 cserép krizantémot ültettünk, és mindet eladtuk. Ez akkor nagy sikernek számított, a következő évben már 1000 cseréppel volt, ma viszont már ott tartunk, hogy kb. 3000 db van – sorolta Sándor.
Közben szétnézünk a fóliasátrakban, kattogtatom a fényképezőgépet, riportalanyom pedig először elmagyarázta, majd bemutatta, hogyan működik az ún. csepegtetős öntözési rendszer. Hangsúlyozta, hogy a fólia alatt enélkül ma már elképzelhetetlen bármit termeszteni.

− Sokan biztattak bennünket, hogy vágjunk neki a tavaszi virágok termesztésének. Lépten-nyomon kaptunk ilyen-olyan tanácsot, ötletet, hogy az egész hogyan működik, viszont nehezen indultunk el, mert ez sokkal nagyobb beruházással jár, mert a fűtés mellett biztosítani kell a palántát, a cserepeket, a földet stb., ám a kockázat és a befektetés nagyobb bevételt is hozhat. Végül 2015-ben úgy döntöttünk, hogy nekivágunk a tavaszi virágok termesztésének is. Csaknem 10 ezer darab begóniánk volt, de emellett a fő növény a muskátli, amit mi magunk nevelünk ki, továbbá a petúnia, krizantém... Minden évben bővítettük a helyet. Az első fóliasátor 6 méter széles és 16 méter hosszú volt, ahol mindjárt az első évben meg kellett oldani a fűtést, hiszen amikor télen bejönnek a mínuszok, a virágot védeni kell. Egy 60 kW-os kályhával kezdtük, amit minden órában fűteni kellett, hogy a fólia alatt legalább 10 Celsius-fok legyen. 2019-ben viszont pályáztunk a Prosperitati Alapítványnál, és sikerült vásárolni egy sokkal komolyabb, 150 kW-os kályhát, amivel jelenleg 550 négyzetmétert, vagyis az összes fóliasátrat fűteni tudjuk. A régi kályhát nem tettük ki, tartalékban áll, abba egy bála szójaszalmával fűtöttünk, a nagyba viszont négy is befér – mondta Sándor.

Elmagyarázta azt is, hogy a ház mögött egy hatalmas tartály áll, amit ugyancsak az alapítvány segítségével sikerült megvásárolni, és melegvíz tárolására szolgál, ugyanis a kályha nem közvetlenül a csövekben, hanem a tartályban lévő hat köbméter vizet melegíti. Minden fóliasátorban van egy hőmérséklet-szabályzó, és amikor a belső hőmérséklet lecsökken, bekapcsolnak a pumpák, és a melegvíz csak abban a fóliasátorban kering, ahol leesett a hőmérséklet. Mindezt előre be lehet állítani, hogy pl. 9 foknál kapcsoljon be, 15 foknál viszont kikapcsoljon – valahol 5 és 10 fok az arány. Minden attól függ, milyen virág van az adott helyen. Ezenkívül van egy külön elektromos fűtési rendszer a palántáknál, ami tulajdonképpen pótolja a már említett melegvizes fűtést.

A kérdésre, hogy ekkora felületen hogyan oldották meg a locsolást, Sándor elmondta, hogy eleinte a városi vízvezetékről, később pedig saját kutat fúrattak, amiből jelenleg is napi 1500–2000 liter vizet szivattyúznak a virágokra. A szükséges humuszt és cserepet nagyban vásárolják, ezeket kihozzák a házhoz, az értékesítés pedig kicsiben, a környező településeken és piacokon történik.

− Ennél a vállalkozásnál nincs munkaidő és évi szabadság sem. Szinte folyamatosan csinálni kell, télen éjszaka fűtünk, nappal ültetünk, tavasszal folyik az értékesítés és a virágcsere. Úgy igazítottuk az egészet, hogy nem szükséges a nagy hajrá, lazábban ugyan, de csinálni kell. Talán a július vége és az augusztus eleje könnyebb, mert addig elfogy a tavaszi virág, és csak a krizantémok locsolására kell felügyelni. Tény, hogy 10 éve foglalkozunk virágokkal, és csak tavaly volt időnk egy rövid családi nyaralásra. Ugyanis itt minden a beruházásról szól, legalábbis eddig úgy volt, hogy az összes hasznot be kellett ruházni a további munkafolyamatba. Bármilyen furcsán hangzik is, virágokat nevelni drága foglalkozás, nagy a kockázat, sok türelem szükséges hozzá, és sokszor éjszaka is dolgozunk. Aki mégis úgy dönt, hogy belevág, számoljon azzal, hogy az első tíz év csak a befektetésről szól – mondta végezetül a bácskeresztúri virágtermesztő.