Mi kell a művésznek, az alkotónak? Csend, békés környezet, nyugalom. Mindez megvan a horgosi Domus Pacis lelkigyakorló házban. Az alkotáshoz kell a jó hangulat, egy kis baráti kör, és nem árt ha kéznél van egy kevéske jófajta bor is.
A héten egy kiváló művészcsapat találkozott a Domus Pacisban, mindenük megvolt az alkotáshoz, sőt borocskát is hoztak magukkal, így a napi alkotómunka után, esténként a nedű ízlelése mellett kellemesen elcseveghettek a munkájukról, a napi politikai témákról, de arról is, hogy kivel mi szép történt az életében és mi rossz.
Tizenöten ülték ilyenkor körül az asztalt az épület verandáján, Mezei Erzsébet, Barna Kolozsi Valéria, Molnár Beáta, Varga Emília, Monyov Glória, Dušica Mihajlov, Zsáki István, Kerekes Sándor, Novák Mihály, Léphaft Pál, Sóti Klára, Molnár Imre, Gál Jóska, Iván Violetta és Butterer Kiss Márta.
– Élvezet itt lenni – mondta Butterer Kiss Márta, aki a tábor koordinátora volt –, öröm volt dolgozni, alkotni. Köszönjük a lehetőséget az újvidéki ferencesekenk, dr. Harmath Károly atyának, aki személyes jelenlétével is megtisztelt bennünket. Ötödik alkalommal tartottunk itt művésztelepet, és valamennyien abban bízunk, hogy még sokszor találkozunk majd a Domus Pacisban. Július 17-én találkoztunk és 23-án köszönünk el egymástól, tele élménnyel, erővel az újabb alkotásokhoz.
A tábor mottója egy zsoltár volt: „Ő alkotott mindent: az eget és a földet, a tengert és minden élőlényét.”
Ő alkotott minket, mondja a zsoltár, mi pedig arra születtünk, hogy ezt az alkotást alkotásainkkal gazdagítsuk. E tábor művészei ezt tették.
