A pancsovai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület az idén ünnepli fennállásának 75. évfordulóját. Mint ahogy a szombat este megtartott jubileumi ünnepségen rámutattak, az egyesület hosszú utat tett meg és küldetése is az évek során megváltozott, hiszen amíg kezdetben célja a hagyományőrzés volt, ma már az identitástudat és a nyelv megőrzése, a magyar közösség összefogása is a feladatai közé tartozik.
Potápi Árpád János, a magyar miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára alkalmi ünnepi beszédében kiemelte, ha nem lennének magyar civil egyesületek ezen a tájon, 101 évvel a trianoni békeszerződés után itt már nem lehetne magyar kultúráról, magyar életről, magyar gyerekekről beszélni.
– Amikor a pancsovai Petőfi Sándor Művelődési Egyesületről beszélünk, akkor nemcsak a pancsovai magyarságról, hanem általában a dél-bánáti magyarságról is beszélünk, köztük pedig az al-dunai, illetve bukovinai székelységről. 1883-ban, 138 évvel ezelőtt az akkori magyar kormányzat úgy döntött, hogy új telepeseket hoz ide, a Bánát déli részére, annak érdekében, hogy az ország déli részéhez hasonlóan, ezt a vidéket is bekösse az ország életébe. A Duna-szabályozások után pedig egy olyan kultúrtájat alakítson ki, ami a többi országrészre is hasonlít. Ehhez kellettek akkor a bukovinai székelyek, Bukovinában amúgy is túlnépesedett volt már a társadalom, illetve a székelyekben amúgy is jelen volt a hazatérés vágya, így a kettő összekapcsolásával megindultak az első telepes családok erre a vidékre. Három falut hoztak létre: Hertelendyfalvát, Sándoregyházát és Székelykevét – foglalta össze a telepítések történetét Potápi Árpád János, majd rámutatott arra is, hogy a telepítéseket számos ének, monda is megörökítette, hiszen az árvíz többször is megsemmisítette ezeket a területeket, újra kellett alakítani azokat.
Hangsúlyozta, a nehézségek ellenére a székelyek kicsit feljebb költöztek, de itt maradtak. Azóta is az al-dunai székelység a magyar közösség meghatározója, illetve a magyar jelleget biztosítják. Mint arra a magyarországi államtitkár rámutatott, a magyar civil egyesületek járultak hozzá ahhoz, hogy a magyarság Dél-Bánátban a mai napig megmaradjon.
Ehhez a történelmi egyházak is hozzájárultak, hiszen a székelység, a magyar nemzeti érzések mellett a közösség a hitét: katolikus, református, illetve keresztény hitét is mindvégig megtartotta.
– Ha erről a három faluról és a három falu egyesületeiről beszélünk, kiegészülve Pancsovával, hiszen a pancsovai székelyek alapvetően ebből a három faluból érkeztek, akkor nyugodtan elmondhatjuk azt, hogy ezek az egyesületek a törzsegyesületei ma is a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének, amely Bonyhád központtal jött létre 1989-ben, és azóta is működik. Mindvégig számíthattunk ezen egyesületek tevékenységére, segítségére, minden programunkba bekapcsoltuk őket, hiszen nemcsak egymás barátai vagyunk, hanem egymás rokonai is, és ezt a rokonságot az idő távlata sem tudta megszüntetni közöttünk – hangsúlyozta az államtitkár.
Hozzátette, ez a táj, a Vajdaság egyáltalán és benne a vajdasági magyarok az elmúlt évtizedekben jelentős utat tettek meg.
– Ha visszagondolunk 1991-re, '95, vagy főleg '99-re, akkor szinte megkérdőjeleződött ennek a népcsoportnak a jövője. Jól emlékszünk mindannyian, amikor lángolt a rafinéria, és felmerült a kérdés, hogy egyáltalán azok a falvak, az ottani népesség meg tud-e maradni, vagy mint az ottani szlovákokat, ki kell őket is menekíteni. Azok az emberek akkor, akik most itt vannak a teremben, úgy döntöttek, hogy maradnak, kitartanak, hiszen az a szülőhazájuk. Ma azt mondhatjuk, az itteni magyarság, a vajdasági magyarság a többi magyar nemzetrésznek is példát mutat: a szervezettségében, a kötődésében a szülőhazájához. Példát mutat abból, hogyan kell minden nehézség ellenére megmaradni, építkezni és mindezt úgy megtenni, hogy a két nemzet közötti történelmi megbékélést szolgálják. Ebben az útban óriási szerepe volt Pásztor István elnök úrnak, én ezt minden közösségben elmondom – hangsúlyozta Potápi, majd hozzáfűzte, sajnos ma is vannak olyan területek, amelyeknek erőt kell meríteni a továbbéléshez, de innen ezt minden további nélkül meg lehet tenni.
A Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, mint arra Potápi rámutatott, évtizedes munkája, eredményei, a szívós kitartása is hozzájárult ahhoz, hogy Orbán Viktor miniszterelnök javaslatára az egyesület megkapja a Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjat, amit augusztus 19-én a Karmelita kolostorban vehettek át.
Az ünnepség során Rancz Károly, az egyesület elnöke ismertette az egyesület rögös útját. A kezdeti nehézségekre is rámutatott, majd azokra az évekre, amikor az egyesületben aktív munka folyt, illetve árnyalta a jelenlegi kihívásokat is, amikor már a hagyományok mellett a nyelv megőrzése is fontos küldetésükké vált.
Rancz Károly, az egyesület elnöke (Fotó: Miklós Hajnalka felvétele)
A rendezvényen jelen volt Pásztor István, a tartományi képviselőház elnöke és a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, mgr. Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke, Aleksandar Stevanović, Pancsova polgármestere, Halász Béla, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház püspöke, Gyuris László, a pancsovai római katolikus plébánia plébánosa is.
Az ünnepséget az Erős Mária Príma Primissima-díjas népművész kézműves munkáiból készült kiállítással nyitották meg. Ezt követően a pancsovai egyesület tagjai a kevevári Keve Magyar Művelődési Egyesület vegyes népdalkörrel, valamint a magyarországi Garai Székely Kör néptáncosaival és énekcsoportjával tartalmas ünnepi műsorral kedveskedtek a pancsovai Művelődési Központ színháztermében.
