Vasárnap délelőtt a bácsfeketehegyi református templomban az istentisztelet keretén belül emléktáblát avattak Berhidai Keresztes József egykori református lelkész emlékére. Berhidai az 1848/49-es szabadságharc végén vesztette életét.
Orosz Attila bácsfeketehegyi lelkész és bácskai esperes az emléktábla-avatást követően arról számolt be a médiának, hogy a szabadságharc vége tragikus végkifejletet tartogatott Bácsfeketehegy lakosai számára.
– Mi, református keresztények azt valljuk, hogy méltóképpen meg kell emlékeznünk hitvalló őseinkről, az előttünk szolgáló lelkészi nemzedékről. Ehhez megvan a kellő bibliai alap, és ezt tettük most is, amikor Berhidai Keresztes József emlékére állítottunk emléktáblát. Ő 1839 és 1849 között szolgált itt, ebben a közösségben. Szolgálati ideje egybeesett az 1848-as szabadságharccal, aminek tragikus kimenetele volt a falu lakossága számára. Úgy alakult a történelmi helyzet, hogy Buda eleste után a falu lakossága belátta, hogy nincs többé maradásuk, el kell menekülniük. Keresték a kapcsolatot, elsősorban a Nagykunsággal, de mivel túl távolinak tűnt, ezért helyette Kiskunhalast és Soltvadkertet találták. 1849. január 23-án elmenekült a falu nagyobb része, a református gyülekezet teljes egészében, viszont Berhidai Keresztes József itt maradt. A Szenttamás felől érkező szerb csapatok emberei megkeresték, és mondták, hogy távozzon, nem esik bántódása. Több történetírás is arról beszél, hogy nem volt ideje rendesen felöltözni sem, rögtön elindult, viszont a szomszédos evangélikus parókia előtt halálos lövés érte. Egyesek szerint a szemközt lévő kocsmából valamelyik részeg német rálőtt, a golyó eltalálta, és meghalt – mondta el Orosz, majd arról is szólt, hogy akkor illőképpen el sem tudták temetni a lelkészt. Erre csak akkor került sor, amikor néhány helybeli visszajött Kiskunhalasról. Illő sírhelyet pedig csak a falu újratelepülésének századik évfordulóján, 1885-ben emeltek.
Az emléktábla anyaországi támogatásból készült el, Kovács Jenő szombathelyi építőmérnök és szórványkutató kezdeményezésére. Kovács személyesen is jelen volt az leleplezésnél, és elmondta, hogy több helyen is emléktáblákat állítanak.
A tábla anyaországi támogatásból készült el, Kovács Jenő szombathelyi építőmérnök és szórványkutató kezdeményezésére (Fotó: Lakatos János felvétele)
– Az emléktábla kihelyezése legfőbb okának a magyar történelem megismerését tartom. Ez a vidék ötszáz évig Magyarország magyarok által legsűrűbben lakott része volt. Jöttek a törökök, és itt egy teljesen más történelmi folyamat indult el, ami sajnos 1945-ig tartott, és a következményeit ma is érezzük. Elindítottunk egy programot, aminek most a harmadik állomásán vagyunk Bácsfeketehegyen. Bácsföldváron állítottuk az első táblánkat, Szenttamáson a másodikat és itt a harmadikat. Ez a tábla egy 1849-es szomorú eseményről szól, az akkori tiszteletes úr áldozatul esett annak a bizonyos Mári-napi menekülésnek. A falu megmaradt, és a lakosság vissza is tért egy év múlva. Az újrakezdésnek ez nagyon jó példája, hiszen utódaik ma is itt ülnek ebben a templomban, ahol lelepleztük az emléktáblát. Fontosnak tartom, hogy bárki, aki bejön ebbe a templomba, olvassa el ezeket az emléktáblákat, közte a miénket is, és ismerje meg, hogy mi történt itt 1849-ben – fogalmazott Kovács, majd arról is szólt, hogy a táblát nem szervezetként, hanem magánemberként állították. Meglátása szerint ma Magyarországon kicsit divat Erdélybe menni, viszont kevesebb szó esik a Felvidékről és a Délvidékről. Céljuk, hogy felhívják az anyaországiak figyelmét ezekre a magyarlakta részekre is – fogalmazott.
Az emléktábla leleplezése a református templomban (Fotó: Lakatos János felvétele)
Az emléktáblát a vasárnapi istentisztelet keretében Kovács Jenő és Kohár Kolos leplezték le.
