Vasárnap délután ünnepi szentmise keretében szentelték fel a bogarasi Szent Anna-templomot. Az építkezés 25 éve kezdődött meg és ez alatt az idő alatt számos akadályba ütközött, viszont ez a kicsiny, kitartó és reményekkel teli közösség mert nagyot álmodni és megvalósítani azt.
A templom alapkövét 1996-ban tették le, és most 2021 őszén szentelték fel. Ez a hosszú időszak még inkább összekovácsolta a bogarasi híveket, hiszen eddig egy körülbelül 30 férőhelyes imaházban látogatták a szentmiséket, tartották egyházi ünnepeiket. Az eseményen érezhető volt a közösség meghitt ereje, hiszen régóta várták már ezt a pillanatot, ezért az új, mintegy 150 férőhelyes templom megtelt reménnyel teli emberekkel.
Az ünnepi szentmise szentbeszédét Böjte Csaba ferences rendi szerzetes tartotta, aki meleg szívvel emlékezett vissza a pár évvel ezelőtti megkeresésre, amikor a kápolna felépítéséhez kérték a segítségét. A gyerekekkel együtt gyűjtést szervezett, most pedig büszkeséggel tölti el, hogy a hargitai fenyőkből készült gerendák a bogarasi templom mennyezetét díszítik.
Rövid felszólalásában kitért Nagy Szent Terézre, aki egy alkalommal egy elmaradott vidéken járt és úgy gondolta, jó volna ott egy kolostort és egy templomot építeni. Elment a püspök atyához azzal a kéréssel, hogy szenteljék meg azt a vidéket, ne csak szidják terméketlensége miatt. Mint ahogy azt minden földműves ember tudja, ha valahol nincs termés, akkor nem szidni kell a földet, hanem verejtékes munkával értéket kell abba a földbe rakni és az meghálálja ezt nekünk. Így történt hát, hogy megépült a kolostor és a templom is, amelyek a mai napig is állnak. A szerzetes hangsúlyozta, hogy ne azt nézzük, hogy kisebbségben vagy szórványtelepüléseken élünk, hogy milyen szörnyűségek történtek velünk a múltban, hanem bízzunk abban, hogy Isten országa előttünk van:
– Ezért fontos, hogy fiataljainkat biztatni tudjuk, hogy merjenek családot alapítani, házasságot kötni, vagy akár belekezdeni egy új lehetőségbe, vállalkozást indítani. De legfőképp merjenek tervezni és álmodni.
Böjte Csaba bátorító szavai melegséggel töltötték meg ezt a szép, új és takaros templomot.
A helyiek elégedettségéről árulkodik az is, hogy csillogó szemekkel mesélték el személyes történeteiket.
– Hatvan éve élek itt Bogarason, viszont ilyen szépet és ehhez hasonlót én még itt nem láttam. Mérhetetlen büszkeség, boldogság és hála tölti el a szívemet – mondta könnyek között Utasi Magdolna, aki a fellegekben érzi magát a templom láttán.
Pósa József meghatódottsággal teli mosollyal emlékezett vissza 60 évvel ezelőtti gyermekkorára, amikor Tóthfaluba kellett járnia hitoktatásra és szentmisékre.
Elmesélte, hogy a faluban már a kezdetektől fogva volt iskola, egészségház, művelődési otthon és más épületek, viszont akik vallásukat szerették volna gyakorolni, többnyire csak a környező településeken tehették meg, illetve az ideiglenes imaházban egészen eddig a pillanatig:
– 72 évet kellett várnom, hogy a szülőfalumban is megépüljön Isten háza. Nagyon nehéz szavakba önteni, amit most érzek, igazán felemelő érzés látni és magunkénak tudni ezt a templomot. Sokat kellett várnunk rá, de határozottan mondhatom, hogy megérte.
Ft. Nagy József plébános véleménye szerint egy templom sok más mellett arra is szolgál, hogy a lakosság ne fogyatkozzon tovább a falvakban:
– Hiszem, hogy ha Isten azt akarta, hogy ez a templom felépüljön, akkor terve van vele és van jövő.
A templomot Slavko Večerin, a Szabadkai Egyházmegye püspöke szentelte fel. Az ünnepi napon jelen volt Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke és mgr. Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke is.
A templom felépítésének kezdeményezője a Vajdasági Magyar Szövetség és a Magyar Nemzeti Tanács volt, az építkezés pedig Magyarország Nemzetpolitikai Államtitkárságának támogatásával fejeződhetett be, amely az utolsó évben nyújtott anyagi segítséget.