Április 25-e Szent Márk ünnepe, ezen a napon a katolikus egyház szokásai szerint megszentelik, megáldják az új vetést a jobb termés és a természeti csapások elhárítása érdekében. Szenttamáson is tartottak búzaszentelést, amelynek keretében az új vetést Zsúnyi Tibor helyi plébános szentelte és áldotta meg a Szegedi út elején lévő Füstös-tanyán összegyűlt hívek jelenlétében. A szenttamási plébános és a hívek a négy égtáj felé fordulva könyörögtek a jó termésért, majd megszentelték és megáldották a búzát, amelyet ezúttal kosárban hoztak a tanyára. A szertartást követően Zsúnyi Tibor atyát egy rövid interjúra kértük fel.
Mikor és hol szoktak tartani búzaszentelést?
– A tavaszi jó időben, amikor már kifejlődik a búza és a körülmények is megfelelőek, tehát nem túl csapadékos az idő, vagy nincsenek fagyok, akkor szoktuk a búzaszentelést megtartani. A búzaszentelés (latinul: litaniae maiores – nagyobb könyörgés) a határ, a búza- és a gabonaföldek megáldásának a szertartása a keresztény liturgiában, amikor kimennek az emberek a határba, és hosszan imádkoznak. A római katolikus szokás szerint a szentelés időpontja Szent Márk napjához (vagy ehhez közel eső naphoz) kötődik, de a szertartásnak önmagában nem kapcsolódiki Szent Márk evangélista ünnepéhez. Általában ez az az időpont, amikor az ősszel elvetett búza olyan fejlődési állapotban van már, hogy a gabonarozsda és más károsítók gyakran és könnyen támadják. Az előző rendszer nem engedte meg az egyház világi megjelenését, így beszorultunk a templomba. De hála Istennek, egyre gyakrabban több plébániánkon már a szántóföldeken végzik el a búzaszentelést.
Mi a szertartás lényege, hogyan folyik le, és az egyház hogyan tekint a búzaszentelésre?
– A hagyomány szerint körmenetet tartunk a vetés megáldására, a jó termés és a természeti csapások elhárítása érdekében. A búzatáblánál a szertartás keretében a pap a négy világtáj felé fordul, és négy evangéliumi szakaszt mond vagy énekel el, annak jeléül, hogy az áldást az egész határ, sőt az egész világ búzavetésére kéri. A szentelt búza régóta megbecsült népi szentelmény. A hagyományokhoz tartozott, hogy koszorút készítenek a templom zászlóira, keresztjeire, lobogóira, sok helyen a kenyérkosárba is tesznek belőle. Néhol a megszentelt búzavetésből kitéptek egy-egy szálat, s ezt sokszor a férfiak a kalapjuk mellé tűzték, a nők pedig az imakönyvükbe tették.
Tud-e esetleg arról valamit, hogy hol ápolják még Vajdaságban ezt a szokást? A szenttamásihoz viszonyítva esetleg vannak-e valamilyen eltérések?
– Amikor plébánosként Kupuszinán szolgáltam, láttam, hogy ott összefonták a búzát, kis koszorút fontak. Tudom azt is, hogy péládul Nagyfényen hosszú sorban zarándokolnak az emberek az egyes búzatáblákhoz, és ott megszentelik a búzát. Ugyanakkor a Szabadkai Egyházmegye direktóriumában, amely előírja a különböző egyházi tevékenységeket, megjelenik a búzaszentelés mint lehetőség minden plébánia számára. Nem kötelező tehát, de lehetőségként adva van. A plébániák a szokásaikhoz tartva magukat vagy a templomban, vagy kint a határban szentelik meg a búzát. Szép hagyomány, hogy Szenttamáson a határban van a búzaszentelés, mert így azért jobban megjelenik az ünnep valódi értéke – fogalmazott Zsúnyi Tibor.
Az ősi módon megszentelt búza régóta a népi gyógyászat egyik csodaszere volt, sokan a Márk-napi szentelt búzával gyógyítottak, máshol pedig a Márk-napon készített búzakoszorúval füstöltek. Több helyen kivitték a szántóföldekre, és ott szétszórták, hogy jó termés legyen. Ugyancsak ősi szokás volt a búzát az állatok zöld takarmányába keverni, hogy az állatok föl ne fúvódjanak.
