Szilágyin az elmúlt hétvégén ünnepelték meg a Szent István király templom búcsúját. Vasárnap ünnepi szentmise és körmenet zajlott. A templombúcsúhoz kapcsolódóan évente megtartják a Búcsúi koncert elnevezésű rendezvényt. Az idén erre augusztus 21-én került sor a Szent István király templomban. Felléptek a helyi zenei tehetségek és vendégművészként szerepelt a klarinéten játszó Janovics Ilona és Stefan Rakić zongoraművész.
Az ünnepi eseményen jelen volt a szintén helyi születésű De Negri Ibolya, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának tagja is. A koncert keretében megtekinthető volt Kővári Tünde festőművész Szülőfalum emlékképei című képkiállítása.
A szilágyi születésű, Budapesten élő képzőművész örömét fejezte ki, hogy meghívták szülőfalujába és azért is hálás volt, hogy sokan eljöttek az eseményre, kíváncsiak voltak alkotásaira.
– Kővári Tünde 1970-ben született Zomborban, Szilágyin nőtt fel. A faluban érték az első természetközeli élmények, amik a későbbiekben meghatározták művészi irányvonalát. Matematikát, informatikát tanult az Újvidéki Egyetemen, de a rajzolás, festés végigkísérte útját. Éveken át járt rajztanárhoz, majd 1996-ban elvégezte a Budapesti Iparművészeti Egyetem Nyári Akadémiáját. Végül tervezőgrafikát tanult egy budapesti művészeti iskolában. A ’90-es években Vajdaság-szerte részt vett több csoportos kiállításon (Újvidéken, Zomborban, Apatinban és Temerinben), illetve önálló tárlata volt Szilágyin, Adán, Nagybaracskán és Újvidéken. 2000 óta Budapesten él családjával. Egy nagy körívvel tért vissza a régi álmához, hogy képeket fessen (…) Festészetében a matematikusi látásmód ötvöződik a természet iránt érzett elhivatottsággal és a színek csodálatával. Mindent rendszerez, mér, körívekbe illeszt, geometriával fűszerez (…) Egyik itt kiállított festmény egy szilágyi naplementét ábrázol, amelyről így ír: „Sokáig terveztem, egy kicsit féltem is tőle, hogy vissza tudom-e majd adni az érzéseket a vásznon, hiszen a szülőföld életünk meghatározó helyszíne: bármerre vezet az utunk, bármilyen messzire sodor bennünket tőle a sorsunk, a szívünkben különös helyet foglal el, amíg csak élünk. Álmodjuk a templomtornyát, gondolatban sétálunk a szeretett utcákon, megpihenünk a templomtéren a hatalmas gesztenyefák alatt, vagy beülünk a régi iskolapadba, sétálunk a szikesen a galagonyabokrok között... Még évtizedekkel később, a nagyváros zajában is hallani véljük azt a jellegzetes hangú, összetéveszthetetlen déli harangszót… és tenyerünkben érezzük a szülői ház kilincsének tapintását” – állt többek között a méltatásában.
Az eseményen a belépődíj önkéntes adomány volt, amelynek bevételét a szilágyi Padevala Ifjúsági Szervezet támogatására fordítják.
