Zenta és Csóka között a műút mentén nem is olyan régen még istállók és munkáslakások sorakoztak, de az elmúlt években lebontották és széthordták a használható épületanyagot. A szebb napokat látott, a csókai mezőgazdasági birtokhoz tartozott épületekből nem sok maradt. Ami megmaradt, arra pedig valaki vagy valakik hatalmas horogkeresztet, szvasztikát pingált. Nem tudni, hogy mit akart üzenni a „szabad művész”. Netán szélsőséges politikai nézeteit akarta hirdetni a munkásszállás romjain? Hiszen a neonáci csoportok ma is használják ezt a betiltott önkényuralmi jelképet. Vagy a pusztítás, a romok látványa inspirálta „alkotásra”? Mindenesetre nem tudta, vagy ha többen voltak, nem tudták, mit cselekszik, cselekszenek. Jézus utolsó szavai ezek voltak: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”
A szvasztika a keleti népeknél, Indiában, Kínában ma is a szerencse, a halhatatlanság jelképe.
Európában a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt jelképe, a szvasztika összeforrt a rasszizmussal, a nácikkal, a második világháborúval és a holokauszttal. Ezzel nem szabad játszani, heccből vagy ki tudja miféle beteges gondolatoktól vezérelve falakra pingálni nagy butaság, oktalanság, amit minden józan gondolkodású ember mélységesen elítél.
