Magyarok találkozója Titelen

Manapság a csodával határos, ha Titelen sétálva az ember magyar beszédet hall. Nemcsak az utcán, hanem a legtöbb (magyar) családban sincsen már magyar szó. Ezért fontos minden olyan közösségi találkozó, amely (a vasárnapi szentmise mellett) összehozza a dél-bácskai településen és a környékén élő magyarokat, magyar gyökerűeket. Ilyen esemény volt az elmúlt hétvégén megtartott Magyar Konyha Napja.

A csaknem ötezer lakosú Tisza menti településen jelenleg 300–350 magát magyarnak valló lakos él. De már csak néhány olyan család van, ahol még magyarul beszélnek. Csak a nagyszülők taníthatják az unokákat magyarul. Merthogy Titelen magyar oktatás több mint ötven éve nincs. A visszahonosítás kezdetén sokan elkezdték tanulni a magyar nyelvet, és mintegy 150-en megkapták a magyar állampolgárságot. Nagyobb részük a fiatalabb korosztályból való volt. Többségük külföldre távozott. Az itthon maradtak számára pedig még nehezebb lett magyarként megmaradni. Még akkor is, ha a helybeli általános iskolában már van lehetőség a magyar nyelv ápolására.
A hét éve alakult Magyar Művelődési Központ próbálja összefogni a maroknyi titeli magyarságot. De egyre kevesebben vannak, csak az elmúlt két évben majdnem húsz tagjuk távozott az élők sorából – mondta Latinkić Magda, a Magyar Művelődési Központ elnöke.

– Számunkra a Magyar Konyha Napja nagyon fontos esemény. Itt jövünk össze, és megosztunk egymással jót és rosszat is. Közben mind több csapat jelentkezik, és talán ez ad egyfajta hátszelet ahhoz, hogy csináljam. Mindig azt mondjuk, hogy „még csak jövőre, és többet nem”. Úgy volt az idén is. De ez a rendezvény fontos nemcsak a számunkra, hanem a vendégeinknek is. Ha pedig ezt nem csináljuk, akkor valóban úgy tűnik, hogy Titelen nem is létezünk. Fontos az, hogy a polgártársaink észrevegyenek bennünket, és lássák: még vagyunk, – mondta beszélgetőtársunk.

Az egyesületnek néhány éve székháza is van. Az épületük tetőzetét nemrég sikerült felújítani, de hátravan még a megsérült mennyezet helyrehozatala.
A titeli rendezvény nemcsak a házigazdák számára fontos, hanem az idelátogatóknak is, hiszen a megmérettetésen az úgyszintén zömében szórványban élő Kárpát-medencei települések képviseltetik magukat. Tulajdonképpen a rendezvény a hasonló sorsban élő magyarok találkozója. Már ezért is fontos – minden nehézség ellenére is – megőrizni ennek a rendezvénynek a folytonosságát.

A romániai Ótelek csaknem a kezdetek óta részt vesz a titeli főzőversenyen.
– Nagyon szeretünk ide jönni, mert szép, kellemes a hely. Ők is járnak hozzánk, a mi rendezvényeinkre. Eszerint több helyen is találkozunk, vagy Muzslyán, vagy itt, Titelen. Mindig örülünk egymásnak, hogy találkozunk, és együtt vagyunk. Mert mi szeretjük a jó ételt, a jó italt és a hagyományápolást. Jó, ha együtt vagyunk – mondja Kozma István, az óteleki Magyarul Magyarokért Egyesület elnöke.

Tekintettel arra, hogy a Béga folyó is összeköti a két települést, még az idén szeretnének egy hajókirándulást szervezni Ótelekről Titelre. Titel valóban gyöngyszeme a vidéknek. Itt ömlik a Béga vize a Tiszába, nincs messze a Tisza Duna-torkolata. A titeli dombvidék, a három folyó közelsége és a patinás épületek a Kálváriadombról nézve feledhetetlen látványt nyújtanak. Mindezek mellett a magyarság szempontjából fontos emlékek rejlenek a településen. Titelen élt és nyugszik Leiningen Westerburg Ármin földművelésügyi magyar királyi biztos (édesapja Aradon, vértanúként halt meg), aki sokat tett azért, hogy megszűnjön az árvízveszély a három folyó vidékén. Titelen él a legenda, hogy a vidéken temették el Attila hun királyt. Ezt csak nyomatékosítja az, hogy a közelben medret változtatott a Tisza. A település jelképe a romos állapotú Bánatos Szűzanya-kápolna a 132 méteres Kálváriadombon. Másik jelképe a halászok védőszentjének, Nepomuki Szent Jánosnak a szobra. A romos evangélikus templom pedig – amelyet itt csak „sváb templomnak” hívnak – arról tanúskodik, hogy egykor itt németek is éltek. A titeli várnak viszont már nyoma sincs: a középkori építmény téglája a péterváradi és a nándorfehérvári várak falaiba került.