Az adai Lovasvölgyben július 9-e és 13-a között a helyi Katlan civil szervezet harmadik alkalommal tartotta meg az Életfa életmódtábort, amelyben a hazai és külföldi tizenéves táborlakók a lóval való bánásmódot, a lovaglást és a természetközeli életmódot sajátíthatták el és élhették meg szórakoztató formában. Az Életfa tábor szerdán zárult a „törzsi háborúval”, amelyben a harminc-egynéhány táborlakó három törzsbe szerveződve mérte össze tudását és ügyességét a lovasíjászatban, a terepíjászatban, az istálló takarításában, az ügyességi pályán való lovaglásban, valamint más különféle ügyességi talajgyakorlatokban.
Fotó: Csincsik Zsolt
Boldizsár Kornél, a Katlan elnöke és a Lovasvölgy tulajdonosa elmondta, hogy az Életfa tábor egyfajta életszemléletet és tevékenységet ölel fel, amely által a gyerekek kiszakadnak a megszokott hétköznapokból. A táborban nincs mobiltelefon, internet és csomagolt élelmiszer. Az étkezésnél az egészséges életmódra figyelnek, és igyekeznek természetes ételekkel táplálni a gyerekeket.
– A táborban 38 fő vesz részt, akikből három törzset alakítunk. Az első nap meghatározzuk a törzstagokat és a törzsfőket. A törzsfőket én neveztem ki a haladó lovas íjász gyerekek közül, mivel ők rendelkeznek helyismerettel, és könnyebben tudják irányítani azokat a személyeket, akik nem bejáratosak a Lovasvölgybe. Mindennap más foglalkozások vannak, a hangsúly a lovagláson és a természetközeliségen van. Az idén először a gyerekek főzték az ebédet, természetesen felnőtt felügyeletével. Tüzet raktak, sütötték a húst, pucolták a zöldségeket, mosogattak, asztalt takarítottak, söprögettek. Szerintem fontos, hogy lássák, az étel nem csak abból áll, hogy a bolt polcairól levesszük, vagy anya az asztalra teszi. A másik nagyon fontos dolog, hogy a mai gyerek elvesztette a földdel, az állatokkal, a természettel való kapcsolatot, ha nem is teljesen. Az állatokkal való foglalkozásba én sem születtem bele, viszont gyerekkoromban nekem is kellett tyúkólat takarítani, állatokat etetni. Később, felnőttként én sem csináltam, mert nem volt rá szükség. Most viszont félig-meddig visszatértem ehhez az életmódhoz, és szeretném, ha a gyerekek is megtapasztalnák, hogy gondoskodni kell az állatról. Addig nem eszünk, amíg a lovak és a többi állat nincs megetetve, megitatva, illetve az istálló takarítása is szerves része volt a tábornak. Ezeket a hétköznapi tevékenységeket ők napról napra megtapasztalták. A táborban a hangsúly a lóval való bánásmódon és a lovagláson volt. Ehhez profi oktatót kértünk fel Szerbák Zoltán személyében, akinek a vezetésével a gyerekek szinte kivétel nélkül megtanultak lovagolni. Ezzel párhuzamosan, akik már tudtak lovagolni, azok a benti tereppályán lovagolhattak. Mindennap volt íjászfoglalkozás is – közölte a zárónapon Boldizsár Kornél, aki hozzátette, hogy a táborlakóknak tartottak rovásírás- és gyerekjóga-foglalkozást, valamint a gyerekek futottak a Tisza-parton és fürdőztek a folyóban, kocsikáztak, továbbá esténként a tábortűz mellett volt néptánc és népzene. Boldizsár Kornél szerint jól sikerült a tábor, amelyben sokan megtanultak íjazni, lovagolni, és jól érezték magukat, a legfontosabb pedig a közösség kialakulása, hiszen új barátságok születtek a táborban.
