A keresztény ember húsvétkor Krisztus halálát és feltámadását ünnepli. Az ünnep egyik legrégibb eledele és egyben szimbóluma a húsvéti vagy piros tojás, amely az élet és az újjászületés ősi jelképe, és amelyhez a tojásfestés hagyománya is kötődik. Moholon Boja Patyi Sarolta óvónő és amatőr néprajzi gyűjtő már közel harminc éve foglalkozik tojásfestéssel. A húsvéti tojásokat viaszbatik technikával festi meg és erdélyi mintakinccsel díszíti. Azt tervezi, hogy a jövőben a Szeged környéki mintakincset is tojásra írja, ugyanakkor ismeri vidékünk hagyományos levélrátétes tojásfestését is.
– A tojásfestéshez hosszabb időn keresztül gyűjtöm a tojásokat, kifújom, kiszárítom. Húsvét előtt néhány héttel elkezdem beírni írókával és viasszal a tojást, amelyet utána festőlébe helyezek, majd leolvasztom róla a viaszt. Elmúlik két-három hét, mire elkészül 20-30 írott tojás – magyarázta Boja Patyi Sarolta. – Ez a viaszbatik technikának nevezett eljárás, ami íróka vagy gica nevű szerszámmal történik. Ez a szerszám egy rézlemezből készült tölcsér vagy henger alakú edény, amelynek az alja lyukas. Ez a pici tölcsér rá van erősítve rézdróttal egy nyers szőlővenyigére vagy gyümölcsfaágra. A régmúltban edénybe tettek méhviaszt, és teljes egészében belemártották az íróka fejét. Én gyertyalángnál felmelegítem az írókát, és belenyomom a méhviaszt. Ha méhviasszal dolgozok, akkor sokkal szebbek és egyenletesebbek a vonalak. A gyertyalángtól egy kis füstös színt kap, és amikor felviszem a tojásra, akkor jobban látszik a minta, és könnyebb a következő részt rajzolni. A tojásra legtöbbször erdélyi mintát szoktam rárajzolni, mert ezek közel állnak a szívemhez. Ezek rontáselhárító vagy bajelhárító motívumok, valamint szerelmi jóslást sugallnak. Óvják és védik a tojásfestőt, illetve a ház lakóját, ahol ezek a tojások megtalálhatóak. Sok virágmotívum van, a gereblye rontáselhárító jelleggel bír, a rozmaringág megvéd bennünket minden bajtól, a szívecske pedig szerelmi jelkép. A színnél általában a piros dominál, de van sárga, barna és elvétve zöld is, ha bolti festéket alkalmazunk. Jellemző a természetes festőlevek használata is, amelyek növények főzetéből készülnek. Baranyában jelen van a tojásra írás, Szeged környékén is találtak írott tojásmotívumokat, de leginkább Erdélyre jellemző. Vidékünkre a levélrátétes tojás a jellemző. Ennél a különböző növények levelét helyezik a tojásra, rászorítják harisnyával, majd beleteszik a festőlébe, amely legtöbbször vöröshagymahéj-főzet. A festékek megjelenésével egyre kevésbé dominál, de alkalmanként használják a családokban, hogy bemutassák a gyerekeknek – mondta a tojásfestő.
Boja Patyi Sarolta a hosszadalmas folyamat miatt kevés tojást fest, és azokat is többnyire elajándékozza a népművészetet megbecsülő ismerőseinek és a húsvéti locsolkodóknak.
– Már 25-30 éve foglalkozok tojásfestéssel. Mindig szerettem a kézműves-foglalkozásokat, és a családban készültünk a húsvétra. Tizenévesen elkerültem egy tojásfestő versenyre Szajánba, ahol szép eredményeket értem el. Ott láttam először élőben hagyományosan írott tojásokat, ami felcsigázott. Megpróbáltam elkészíteni az első írókát, fokozatosan gyűjtöttem hozzá az anyagot könyvekből, néha a tévéből lestem el egy-két mintát. Megvan, hogy mit lehet ráírni a tojásra, mindennek van jelentősége, hogy nyolc vagy tizenhat mezőre van-e felosztva, milyen minta kerül rá, mekkora annak a nagysága. Fokozatosan tanultam bele a technikába. Öt-tíz év után megtudtam, hogy az írott tojásokat lehet zsűriztetni Budapesten a Hagyományok Házában, de ez elmaradt. Ezután saját szórakoztatásomra évekig írtam a tojásokat. Tavaly viszont a Hagyományok Háza először rendezett külhoni zsűrizést. Erre a pillanatra vártam 25 éve, átadtam a munkákat, és Hagyományos Míves Termék elismerést kaptam, ami azt jelenti, hogy jól alkalmazom a technikát. Eddig erdélyi motívumokat írtam a tojásra, a következő célom, hogy a Szeged környéki mintakincset próbáljam meg ráírni, valamint hogy megtaláljam azokat a növényeket, amelyekből festőlevet tudok készíteni – mondta el Boja Patyi Sarolta.
