Bizonytalanul tekintenek a jövőbe a vajdasági gyümölcstermesztők, hiszen az utóbbi évek kedvezőtlen időjárása, így a jelenlegi enyhe tél sem jelez jót az ágazatban. Egy gyenge szezon pedig nagy érvágás lehet az olyan gazdák számára is, akik csak kis területen, főleg saját részre termelnek gyümölcsöket.
A csókai Piri házaspár is ilyen cipőben jár, több mint húsz éve gazdálkodnak háromnegyed holdon a Pánában. Zoltán egyszerűen „nadrágszíj” gyümölcsösnek hívja a gazdaságot, hiszen földjük egy hosszú sávban nyúlik el Szanád alatt.
– 1999-ben örököltük ezt a gyümölcsöst, addig különösebb közünk nem volt hozzá. Hogy őrizzük a feleségem apjának emlékét, és kipróbáljuk magunkat ebben is, megtartottuk. Ahhoz azonban kevés, hogy valódi haszon legyen belőle – magyarázta Piri Zoltán, aki nejével, Mariannával együtt munka mellett, pontosabban munka után foglalkozik a kinti gyümölcsfákkal. Ezekből pedig szinte mindenféle van a korai cseresznyétől a naspolyáig. Főleg pálinkát, lekvárt és aszalt gyümölcsöt készítenek a termésből.
– Tavaly a legnagyobb problémát nálunk is a szárazság jelentette. Azt hinné az ember, a meleg jót tesz a gyümölcsösnek, de akkora mértékű, ami legutóbb volt, már nem. Májustól szeptemberig nem esett az eső, még a gaz sem nőtt, szúnyog sem volt, ami szinte hihetetlen. Az alma például megállt a fejlődésben, több fa hőgutát kapott – összegzi negatív tapasztalatait a családfő, majd hozzáteszi, hogy az enyhe telek és a májusig elhúzódó talaj menti fagyok hasonlóan nagy kárt okoznak. Emiatt sárgabarackjuk már éve óta nem terem, sőt a 2021 őszén ültetett 8–10 facsemetének is több mint fele kiszáradt a szélsőséges időjárás miatt.
Elmondták, hogy fagy- és jégvédelemmel nem foglalkoznak, mivel túl kicsi a terület ahhoz, hogy ilyen befektetésekbe bonyolódjanak, egyszerűen nem kifizetődő. Főként a természetre bízzák a dolgokat, egyedül egy kis permetezés az, amit nem tudnak nélkülözni az egészséges termés érdekében. Ahol tudnak, ott árnyékosítással védekeznek a tűző nap ellen, ám ezt a szomszéd birtok növényei is megteszik helyettük, ha akarják, ha nem, hiszen az elhagyatott területen fék nélkül nőnek a vadhajtások. Marianna és Zoltán is ugyanazt a lelombozó tényt állapította meg, miszerint sokan nem foglalkoznak már a kisebb gyümölcsösökkel, környékükön is számos földterület elhanyagolt, a tulajdonosok érdektelenek, az új gazdák pedig az első kudarcok után befejezik a termelést.
Piriék házi pálinkájukkal már szélesebb körökben is megmutatkoztak. Gyakori résztvevői a térségi gazdanapoknak és termelői kiállításoknak. Főleg körtéből, kisebb mennyiségben birsalmából főznek, emellett kínálatukban ott sorakozik a meggy-, szilva-, alma-, birsalma- és a barackpálinka is.
A családban voltak elképzelések azzal kapcsolatban, hogy a gyümölcsök eladásával foglalkozzanak, de ehhez egy hűtőházra is szükségük lett volna, amely ekkora mértékű termesztésnél szintén nem éri meg. A megfelelő eszközök és források segítségével azonban a fejlődés sem áll távol tőlük. Hat éve a Prosperitati-pályázat segítségével egy kisebb traktorra tettek szert, és a jövőben is élnének a hasonló lehetőséggel.
Arra a kérdésre, hogy a szerény bevételek és a viszontagságos időjárás okozta veszteségek mellett mennyire éri meg ezzel foglalkozni, Zoltán adott választ.
– Jó kérdés, de megéri. Az a fáradtság, ami a munkában töltött idő alatt, a számítógép előtt ülve éri az embert, kinn a gyümölcsösben pihenhető ki. Rekreáció és pihenés is egyben. Az az élmény pedig, amikor az ember kimegy, és megnézi a gyümölcsösét, leveszi saját termését a fáról, boltban nem vehető meg.
Nyitókép: Családi archívum
