A Magyar Szó kerékpárral jutalmazza azoknak a lapkihordóknak a munkáját, akik hosszabb ideje kitartóan dolgoznak lapunk kézbesítésén. A bácskossuthfalvi Mohácsi Tibor is közéjük tartozik, hiszen több mint húsz éve hordja az újságot nap mint nap.
– Bácskossuthfalván huszonegy éve hordom szét az újságot, Pacséron pedig húsz éve. Az egész úgy kezdődött, hogy lapkihordót kerestek, és a feleségem, Henriette ráállt a dologra. Én az idő tájt hagytam ott a munkahelyemet, mert mezőgazdasággal, dohánytermesztéssel kezdtünk foglalkozni, és ez jól jött mellékesnek. Most viszont már hiányozna a reggeli biciklizés, mert annyira megszoktuk. Egyedül a tél volt rossz valamikor, de most már nem esik hó, úgyhogy azzal sincs gond. A munkát úgy osztottuk el, hogy a feleségem Pacséron hordja szét, mert ő egyébként is megy oda a húgához, én pedig itt Bácskossuthfalván viszem szét az újságot. Átlagban reggel 5 órakor indulok, de nem esik nehezemre, mert korán kelő vagyok, már 3 órakor kelek. Nem szeretek sokáig aludni, reggel 8-ig nem aludtam már nagyon régóta, esetleg ha valamilyen ünnepség volt, és jobban sikerült – mondta el Tibor, majd arról is mesélt, hogy ő Bácskossuthfalván mintegy másfél óra alatt hordja szét az újságot, a feleségének Pacséron nagyjából fél órával tovább tart, mivel oda át is kell tekernie. Az újságkihordást nem találják nehéznek, mondhatni, hogy szeretik csinálni. A kerékpározást már annyira megszokták, hogy ha mennek valahova, akkor inkább nem hajtják ki a kocsit, hanem felülnek a bringára. Az új kerékpár örömöt szerzett a Mohácsi házaspárnak, mert épp a legjobbkor jött.
– Nagyon örülünk a biciklinek, mert épp venni kellett volna egyet. Úgy nézett ki a helyzet, hogy kettőből csináltam egyet a feleségemnek, mert elég rossz állapotban volt a bicikli. Ő átlagosan többet hajtja, mert központtól központig 5 kilométer van, mi pedig Bácskossuthfalva egyik szélén lakunk, és neki Pacsér másik szélére is át kell hajtania. Az több mint 10 kilométer. Úgyhogy az ajándék mindig jókor jön, de ez most tényleg a legjobbkor jött – fogalmazott lapkihordónk.
Azon a kérdésen, hogy meddig szeretné még hordani a Magyar Szót, Tibor alaposan elgondolkozott, aztán azt válaszolta, hogy ameddig az egészség engedi. A reggeli biciklizés jó rekreáció, kávé után mindig ezzel kezdik a napot – fogalmazott.
A Magyar Szó nagyon hálás a Mohácsi házaspárnak odaadó munkájukért, amit igen hosszú ideje végeznek. Ennek igazgatónőnk, Erdődi Edvina is hangot adott levelében, amelyet nekik címzett.
– A bácskossuthfalvi magyar közösség számottevő, erős és összetartó, ezért vagyunk különösen hálásak, hogy helybeli előfizetőink mellett pacséri olvasóinkhoz is nap mint nap eljuttatja a tökéletes állapotban lévő újságot. Köszönjük, hogy a felmerülő időjárási és egyéb nehézségek sosem szegték kedvét, köszönjük a pontos és megbízható kézbesítést, a sokévnyi zökkenőmentes együttműködést! Munkája, amelyet sokan természetesnek vesznek, valójában egy rendkívüli feladat. A Mézeskalács és Jó Pajtás mellékleteink kiszállításával a legkisebbek is kézhez kapják és megtapasztalhatják a nyomtatott lapok varázsát, ez pedig a XXI. században különleges jelentőséggel bír – fogalmazott az igazgatónő.
A legjobbkor jött a kerékpár, így nem kell újat vásárolni (Lakatos János felvétele)
Nyitókép: Tibor átveszi a kerékpárt terjesztőosztályunk munkatársaitól (Lakatos János felvétele)
