Kishegyes legrangosabb elismerését, a falu díszpolgári címét az idén Csőke András zongoratanár és közgazdász kapta. Csőke a Szabadkai Közgazdasági Egyetem pénzügyi szakán diplomázott, valamint oklevelet szerzett a Belgrádi Zeneakadémia zongoraszakán is. Húsz évet dolgozott közgazdászként, 2007 óta pedig a Topolyai Zeneiskola tanára. A kishegyesi komolyzenei élet szervezője, és neki köszönhető, hogy a zeneiskola Kishegyesen és Bácsfeketehegyen is nyitott tagozatot.
Csőke András köszönetet mond az elismerésért (Fotó: Lakatos János)
Csőke Andrást először arról kérdeztük, hogy meglátása szerint miért kapta a díszpolgári címet.
– Ezt az elismerést talán azért kaptam, mert az egész munkásságom itt, Kishegyesen valósult meg. Ide kötött mindkét tevékenységem, a közgazdasági is, és zenetanárként is itt maradtam. Lett volna lehetőségem másfelé is eljutni, de úgy döntöttem, hogy itt maradok. Igyekeztem a faluban megtalálni azokat a lehetőségeket, amelyek teret biztosítanak az én szakterületemnek, a klasszikus zenének. Így került sor különféle koncertekre, zenés műsorokra, szóló fellépésekre a magam, diákjaim és a zenésztársaim részéről. Próbáltam gazdagítani a falu kulturális életét, és szerveztem a komolyzenei eseményeket. Ez általában nem egy megszokott dolog, mert aki elvégzi a zeneakadémiát, az megtalálja a helyét nagyobb zenei központokban is. Sikerült itt, Kishegyesen egy bizonyos hagyományt teremteni a komolyzenei történéseknek, immár 30 éve folyamatosan vannak koncertek a templomban, ami egy különleges hely minden hegyesi számára.
Milyen fogadtatásra találtak ezek a komolyzenei rendezvények?
– Úgy érzem, megéri ezt csinálni, és valami kis örömöt szereztünk azoknak, akik eljöttek ezekre a koncertekre. A látogatottság folyamatosan nőtt, talán azért is, mert a koncertek nagy részén kishegyesi fiatalok léptek fel. Kezdetben zeneiskolás diákok, később pedig felnőtt egy nemzedék, amely középiskolát, egyetemet végzett, és ők is szívesen jöttek vissza fellépni.
Nagy szerepe volt abban, hogy a Topolyai Zeneiskola Kishegyesen és Bácsfeketehegyen is nyitott tagozatot. Hogyan jött ez létre?
– Amikor visszajöttem Kishegyesre, vállaltam magántanulókat, mert még nem volt szervezett zenei oktatás. Akkor 4-5 megfelelő képességgel rendelkező személy tanított zenét magánúton. Így tanultam én is Horváth Lászlótól. Idővel a diákjaim létszáma nőtt, és már az első években sikerült megszervezni egy közös koncertet, hogy bemutatkozhassanak annak a 4-5 tanárnak a tanítványai. Így a közönség és a szülők is betekintést nyertek ebbe a folyamatba. Amikor pedig 20 év után úgy döntöttem, hogy a zeneiskolában fogok tanítani, akkor egy olyan megoldás született, hogy a magántanulóimat beíratom a Topolyai Zeneiskolába, az iskola viszont biztosított hangszert itt, Kishegyesen. Így a diákoknak nem kell bejárniuk Topolyára, hanem helyben folyik a zenei oktatás. Gál József volt az, aki segített ebben a folyamatban. Azt hiszem, hogy az a legjobb megoldás, ha itt helyben van megszervezve az oktatás, és senkinek sem kell utaznia.
Sok sikert értek el a tanítványai. Mely eredményekre a legbüszkébb?
– Sok versenyen vettünk részt az elmúlt 12 évben, amióta hivatalosan is a zeneiskolában dolgozom. Az iskola biztosítja az előkészületeket és a költségeket is állja, ezek nem a szülőket terhelik. Büszkeség számunkra, hogy az utóbbi időben Kishegyesről nagyon jó eredményeket tudunk felmutatni. Patyerek Réka országos első volt zongorán 2007-ben, Csőke Noémi 2013-ban és 2015-ben, Kolompár Deján pedig 2017-ben. Azt gondolom, hogy a közösség ezekre az eredményekre mindenképpen büszke lehet.
Mit jelent Ön számára a falu díszpolgára cím?
– Mindenféleképpen megtiszteltetés olyan nevek közé kerülni, akiket nagyon tisztelek és becsülök.
Mik a további tervei?
– Ahogy a lehetőségek engedik, igyekezni fogok továbbra is komolyzenei koncerteket szervezni. Esetleg megpróbálok új dolgokkal is foglalkozni, az interneten keresztül. Például az idén az Anna-napi templomi koncertet nem sikerült megszervezni, ezért régi felvételekből egy online hangversenyt tartottunk a Szó-Beszéd honlapján keresztül.
