Százötven hektár termőföld, nagyjából ugyanennyi szarvasmarha, melynek fele fejőstehén, fele pedig üsző és borjú – ez teszi ki a kispiaci Kovács család gazdaságát. A falu legmagasabb pontján lévő tanyájukon még tíz órakor is nagy a nyüzsgés, kicsit megkéstek a fejéssel, mivel feltartották őket, de így még tempósabban dolgozik a család apraja-nagyja.
Kovács Géza annak idején, a nyolcvanas években két tehénnel vágott neki a gazdálkodásnak, azóta azonban jelentősen megnőtt az állomány, és nem elég, hogy felesége és mindkét családos fia gőzerővel dolgozik reggeltől estig, s munkást is kell alkalmazniuk, aki besegít a jószágok körüli teendőkbe. Munka ugyanis van bőven, embert viszont nehéz találni, erre panaszkodnak. A segítség azonban kell, főleg ott, ahol ennyi jószág van. Kovácséknál pedig a jól bejáródott, több évtizedes gépezet, vagyis a munka se nem ismeretlen, se nem büdös egyiküknek sem.
Kovács Géza szerint valamit mindig csinálni kell, ha kifizetődő, ha nem, ám ha okosan teszi az ember, megéri, és ez nemcsak a szarvasmarha-tenyésztésre vonatkozik, hanem az élet más területeire is. A holstein-fríz fajtájú, fekete színű, tejelő tehenek, üszők és borjak folyamatos törődést igényelnek, amiért cserébe napi 1800 liter tejet adnak a tehenek, a kiöregedetteket vágóhídra adják, a bikaborjakat is áruba bocsátják, a kis üszőket pedig tovább nevelik, így biztosítva háztájról az utánpótlást. Kizárólag ezt a fajtát tartják, ez ugyanis a legjobban tejelő, nekik az az elsődleges, nem pedig a hízójószág nevelése.
– Nagyon oda kell figyelni a technológiára és az újításokra, az újabb dolgokra, csak úgy tud az ember esetleg egy kis jövedelmet megvalósítani, ha mindent követ – magyarázta a gazda.
Milyen támogatásokat vesznek igénybe, és milyen hatással van önökre a török export?
– A támogatás nagyon kell! A tartománytól és a minisztériumtól is kapunk, enélkül biztos, hogy sokkal nehezebb volna. Nagyjából az a jövedelmünk, ami támogatásként érkezik. A török export inkább a hizlalókat érinti, mert mivel ennek hatására nagyobb kereslet mutatkozott a piacon, kicsit emelkedett az ár, de nálunk ez nem jelent többletbevételt, mert helyhiány miatt mi kizárólag a tejtermelésre helyezzük a hangsúlyt, és nem a hizlalásra.
Hol értékesítik a tejet?
– Kezdetben egy helyi vállalkozó vette át, de már régebb óta az Imleknek adjuk el, mivel jobb árat ad érte. Ha van hízott üszőnk, borjúnk vagy esetleg már kiöregedett tehenünk, azt a környező vágóhidakon értékesítjük. A tej ára jelenleg, ha nagyon odafigyelünk és extra minőséget, magas zsír- és fehérjetartalmat tudunk elérni, akkor prémium nélkül 34-35 dinár, amire még literenként rájön a hétdináros állami prémium. A tehenekre van viszont külön támogatás, a továbbtenyészthetőkre 25 ezer dinárt kapunk, ami szintén nagyon sokat segít – mondta Kovács Géza, aki át is adta a szót fiának, Zoltánnak, aki éppen egy hete írta alá a szerződést a magyarkanizsai önkormányzatnál, ugyanis kamattámogatásra, a földes utak karbantartására és az elhullott jószágok elszállítására kiírt pályázaton sikerült pénzbeli segítséghez jutnia. Mint Zoltán mondja, van olyan nap, hogy csak enni áll meg, annyi a teendője. Ő lenn a faluban lakik, míg testvére a családjával a szülői házban, de már épül a sajátjuk is, közvetlenül a mostani mellett, hogy minél közelebb legyenek a gazdasághoz, ne kelljen olyan messzire menni dolgozni. Mint látható, mindenkinek megvan a maga feladata: egyikük a földeket műveli, másikuk a takarmányt keveri, a családfő felesége bejáródott mozdulatokkal kezeli a fejőgépet.
– A jelenlegi gépparkunk újonnan vásárolt traktorokból, teleszkópos rakodóból, takarmánykeverőből és kiosztóból áll, tehát mindenünk megvan, ami kell a termeléshez – mondta Kovács Zoltán, aki derekasan kiveszi részét a munkából. – A takarmányt is mi magunk termeljük és állítjuk elő mintegy 150 hektárnyi földterületen. Kivételt képez ez alól a szója, amit vásárolunk. A teheneink átlag 25 liter tejet adnak naponta és elsődleges célunk, hogy a tej jó minőségű legyen. Lucernaszénát, szilázst, szenázst, szénát, kukoricát, árpát és búzát kapnak.
Gondolkodnak-e bővítésben, egyáltalán megéri-e tejtermeléssel foglalkozni manapság?
– Mindenképp szükségünk lenne új istállóra, mert az eddigieket kinőttük. Hogy kifizetődik-e? Jó kérdés, de ha már megvan a jószágállomány, akkor csinálni kell! – mondta az ifjú gazda Kispiacon, ahol a farkasordító hidegben is ugyanúgy végezték a munkát, mintha csak egy verőfényes tavaszi napon lettünk volna, ügyet sem vetve a kemény mínuszokra és a folyamatosan hulló hóra.
