Pénteken este a magyarkanizsai képtárban tartott megnyitón Pósa Károly, a képtár vezetője és Igor Savičević művészettörténész méltatták az alkotó képzőművészeti munkásságát.
– Bugyi Lajos személyében olyan embert ismerhetünk meg, olyan művész lelkivilágát tárhatjuk föl, aki értéket teremt, és ezt az értéktöbbletet nemcsak köztünk, magyarkanizsaiak között szórja szét, hanem szerte Vajdaságban, idestova már harminc éve. Számos különböző műfajban kipróbálta már magát a karikatúrától kezdve a portréfestészeten át a grafikáig – mondta Pósa Károly.
– A festmények színeit vizsgálva szembetűnő, hogy meleg, emberi színek, az élet melege köszön vissza ránk. Ez azért is fontos, mert ebben az elembertelenedett világban szinte fehérholló-számba megy az az alkotó, aki a szépség megragadása mellett a legbenső szféráiba is meleg színekkel vezeti be a közönséget – hangsúlyozta a képtár vezetője.
Az álom és a szabadság, ez a két, látszatra nem is nagyon ellentétes állapot Bugyi Lajos művészetében valamilyen tökéletes vajdasági valósággá olvad össze, amelyet szemben a nyugvó nappal egy arany ablakon keresztül nézünk. Lehet, hogy Igor Savičević az építész, művészeti teoretikus, író Leon Battista Albertit idézte, amikor méltatásában a kiállítás festményeit ablaknak nevezte, amelyen keresztül a megfestett téma látható, ami egyúttal egy másik időbe is vezet bennünket, ahová a lenyugvó nap sugaraiban megfürödve lépünk. Ez az idő a 19. és a 20. század fordulója.
A képek egy hónapig lesznek megtekinthetők a képtár alagsorában és a galériarészben.
