Kötetlen beszélgetéssel ért véget szombaton délelőtt a 64. Kanizsai Írótábor Magyarkanizsán. A harmadik napon a még jelenlevő írók az Art Kávézó teraszán összegezték az eseményt.
Virág Gábor, a szervezőbizottság elnöke elmondta:
– A nagy múltú rendezvényt ezúttal is sikerült színvonalas tartalommal megtöltenünk. Számomra az idén a Szemtől szemben programpont volt a legizgalmasabb, egyrészt azért, mert jó érzés volt látni, hogy mennyire magukénak érzik a kanizsai emberek az írótábort. Rengetegen eljöttek, és nemcsak nagy figyelemmel kísérték a felolvasásokat, beszélgetéseket, de süteményekkel, gyümölccsel, italokkal is kedveskedtek a tábor résztvevőinek. Azt is nagyon jó volt látni, hogy három fiatal író milyen hozzáértően tud irodalomról, szövegekről, könyvekről beszélni. De ugyanilyen sikeresnek gondolom Benes József kiállítását, és az azt követő programokat is. Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy a képzőművész vállalta a szereplést, és három napját az írókkal töltötte.
Bányai János halála után az idei írótábor programjával is szerettünk volna tisztelegni emléke előtt, ezért a programok kialakításában tartottuk magunkat az előző években létrejött műsorsémához, inkább csak finomhangolások voltak. Viszont az idei évben látszódott, hogy min kellene többet változtatnunk. Úgy érzem, újragondolnunk kell a Rendhagyó irodalomórákat, mert igen nehéz egy iskolai óra alatt teljesen ismeretlenül kommunikációt kialakítani a tanulókkal (igaz, erre is voltak nagyon jó példák a múltban és az idén is), és talán – miközben az ismétlődése ellenére is minden évben izgalmasan aktuális marad – a Hol tartasz? Hol tartunk? kérdés helyett valami hasonlóan izgalmasat kellene kitalálni.
Az írótábor megpróbál megszólítani mindenkit, aki Vajdaságban irodalommal foglalkozik. Ezért is küldünk meghívót mindazoknak, akiknek véleményére kíváncsiak vagyunk, és szeretnénk, ha egy minimális konszenzus alakulna ki arról, mit is értünk irodalom alatt, melyek a legfontosabb teendőink. A meghívást azonban sokan nem fogadják el, ennek millió oka van, kezdve az esztétikaiaktól, a politikaiakon keresztül egészen a személyes sérelmekig. A párbeszéd fóruma ezért egyelőre csak egy szlogen maradt, de remélem, hogy a jövőben ezt is sikerül valódi tartalommal megtölteni. Komoly problémát jelent az idősek és fiatalok között feszülő generációs szakadék, de azt is látom, hogy a fiatal generáció egyre érettebb és kiforrottabb válaszokat fogalmaz meg ezekre a kérdésekre, és jó tudni, hogy ismét van egy fiatal nemzedék, amely regényeket, versesköteteket, drámákat, műfordításokat, tanulmányköteteket tesz le az asztalra, és ezeknek kritikusai, olvasói is vannak. Hogy ez így van, többéves munka eredménye, és bizonyítja azt, hogy értő odafigyelés és akarat mellett Vajdaságban továbbra is lesz irodalmunk.
