Martonoson is megemlékeztek kedden az ártatlan magyar áldozatokról. Beszédet ezúttal is dr. Forró Lajos mondott a martonosi temetőben, ahol ezt követően elhelyezték a politikai elöljárók és az áldozatok hozzátartozói is a kegyelet koszorúit. Dr. Forró Lajoshoz, a téma nagy ismerőjéhez és kutatójához személyes érintettsége révén hatványozottan közel állnak az 1944/45-ös események. Hatvannégy év kellett ahhoz, hogy ki lehessen mondani az ártatlan áldozatok neveit.
– Kettősség van bennem. Nyilván az ember józan ésszel azt várná, hogy ha már rehabilitáltuk, kimondtuk, hogy ártatlanok, akkor végre azokon a helyeken, ahol van lehetőség, temessük el áldozatainkat. A hozzátartozóknak hozna egyfajta megnyugvást. A független szerb bíróság kimondta, például a nagyapám esetében is, hogy ártatlanul veszett oda, azt várom a nyolcvanadik évfordulótól, hogy a nagyapám és a többi ártatlanul meggyilkolt magyar hozzátartozójának ne üres sírok előtt kelljen leróniuk a kegyeletüket, hanem legyenek eltemetve a temetőben – mondta dr. Forró Lajos.
A martonosi áldozatok nagy részét a Tiszába lőtték, vagy a magyarkanizsai városháza pincéjében kínozták meg őket, így ezen a kis településen élénken élnek még az emlékek, és a hozzátartozók a mai napig ezen a dátumon a helyi temetőbe mennek emlékezni. Palkovics Mihály kétéves volt, amikor a szörnyűség történt.
– Sokat meséltek az emberek, hogy elvitték a magyarokat, a Tiszába is lőtték őket akkor. Borzalmas dolgokat éltek át akkor a magyarok, és mindenkit megilletne a tisztességes temetés, amit ezek az emberek a mai napig nem kaptak meg – mondta a martonosi lakos.
A martonosi temetőben lerótták kegyeletüket a résztvevők, akik Werner Mihály apátplébánosra és huszonhárom ártatlan magyar áldozatra emlékeztek.
