Tudatos elhatározással, megfontolt döntés nyomán vágtak bele a biotermelésbe a magyarkanizsai Kecskésék 2017-ben. Akkor és azóta is önmagukat képezik, szakemberek segítségét kérik, szakkönyveket bújnak, az interneten kutakodnak, és saját tapasztalatot gyűjtenek. Ennek köszönhetően mára már ismert a nevük, elsősorban a tönkölybúzáról. Beszélgetésünk során kiderül, hogy az ősköles, tökmag, almacsipsz, almalé és az almaecet is bekerült a termények és termékek közé, melyeket elsősorban saját részre készítenek. Mónika és Károly jelenleg épp az almafák metszésére készül, amit ők maguk végeznek. Mónika a metszésért felelős, míg Károly a lemosó permetezésre készül, amint az időjárás engedi. Termőföldjeik Magyarkanizsa vonzáskörzetében vannak, tanyájukon mangalicák és szürke marhák, a boltba egy ideje legfeljebb már csak sóért járnak. Azóta az életminőségük, egészségük is javult, erről számoltak be.
– Negyedik éve foglalkozunk almatermeléssel, már úgy is indultunk neki, hogy kizárólag biot akarunk termelni – mesélte Mónika, aki hozzátette, hogy a bürokrácia miatt halogatták a bejegyzett biotermesztést. – Az Ökokert mozgalom tagjaként egy kárpátaljai előadásról hazatérve, felvillanyozódva vágtunk bele – folytatta Mónika, aki elmesélte, hogy például az almáról is tudvalevő, hogy számtalanszor kell megpermetezni, de nekik céljuk volt, hogy egészséges, vegyszermentes gyümölcsük legyen. Mindig elborzadva gondoltak arra, hogy mennyi mérget visznek be a szervezetbe, ezért a tanyájuk köré almafákat telepítettek, ahol a közelben nincsenek szomszédok. Ők ezt elsősorban hobbinak tekintették, amely hasznos számukra. Van már augusztus végén érő is, piros, sárga, zöld, savanyú és édes is. – Ahogy a fák nőnek, úgy tanulunk mi is – teszi hozzá Károly, aki megerősíti felesége szavait, hogy amivel foglalkoznak, mind új dolgok voltak számukra is, és szépen lassan jutottak el a mostani szintre. – A tönkölybúza is egy elfeledett fajta volt, nem is tudtuk, milyen bánásmódot igényel, de a nulláról szépen sikerült elsajátítani a tudást, most már kenyeret sütök, tésztát is készítek, a gabonával együtt okosodtunk – mondta Mónika. Azt is elmesélte, hogy ő autodidakta módon szerezte meg a tudást, mígnem egyszer valaki feltette neki a kérdést, hogy nem fél attól, hogy a metszést esetleg nem jól csinálja. – Akkor gondolkodtam el: csinálhatom rosszul is? A termés azonban megmutatta, hogy jól végzem – mosolyog Mónika. – A biotermelésben nincsenek tíznaponkénti permetezések, a fának rovar- és gombaölő szeres vegyszerek nem jutnak, hanem a tavaszi és az őszi lemosó permetezések és a réz meg a kén engedélyezett az organikus termelésben, azokkal védekezünk, ásványi olajjal a tetvek ellen, később pedig káliszappannal – magyarázza Károly. A fiatalító metszéssel még nem kell foglalkozniuk fiatal ültetvény lévén, de nem is tartják ördöngösségnek a dolgokat, tanulni akarnak. Az értékesítéssel sem kell még foglalkozniuk, ezért nyersen, almalé, almaecet és csipsz kerül ki a kezük alól, de nyugdíjasként nem gondolkodnak üzem beállításán, nagyon elég számukra, hogy szűk környezetük tud róluk, ők maguk pedig biztosak benne, hogy amit megesznek, az valóban tiszta eredetű. – Mi már egyszer csapdába estünk, szerettük volna a tönkölyt nagyban forgalmazni, de annyit vártunk az engedélyekre, hogy a gyerekeink közben másfelé vették az irányt – mesélik. A saját tapasztalataik viszont nagyon jó eredményeket mutatnak, számtalan egészségügyi probléma szűnt meg náluk, amióta ügyelnek az élelmiszer tisztaságára. – Tíz év alatt annyira megcsappant a lakosság, a fogyasztóerő Magyarkanizsán, hogy nem is látjuk értelmét nagyban foglalkozni a termeléssel és értékesítéssel – mondja Mónika, és hangsúlyozza, hogy külföldön nagyobb népszerűsége van a tiszta eredetű élelemnek, mint náluk. Természetesen az ár is belesegít ebbe, de ha jól belegondolunk, ez hosszú távon kifizetődik.
– A változás nagyon gyorsan megmutatkozott. Cukrot nem használunk, csak a saját terményeinket. Anyósom nyolcvanéves volt, amikor erre átálltunk, akkor a vérnyomáscsökkentő és a szívgyógyszer sem kellett neki. A gyerekeket sem kellett antibiotikummal tömni. Látványos probléma volt a májfoltok, melyek eltűntek, ugyanígy az ekcéma is – mondta Mónika, aki szerint ez épp elég bizonyíték arra, hogy a szervezetük kitisztult a méreganyagoktól. – Amikor kiiktattuk az adalékanyagokat, tartósítókat, akkor következett be a változás! Szinte hihetetlen, de a saját tapasztalatunk alapján szemmel látható és érezhető a javulás – mesélte Mónika, akinek mondanivalójához Károly hozzátette, hogy számukra, akik mezőgazdasággal foglalkoznak, nem nehéz megvalósítaniuk, hogy a háztájit fogyasszák. – A mangalicák sem esznek késztakarmányt, egyszerűbb a biztos hozam fejében gyorsan nevelni, de mi nem erre törekszünk, mert rájöttünk, hogy ez a célravezető. Nem szeretnénk senkit meggyőzni, a környezetünkben ez, úgy tűnik, elég döcögős is lenne, de mi magunk tudjuk, hogy ez jó, ezt szó szerint a saját bőrünkön érezzük – magyarázzák, és már a gyerekeik is ezt a vonalat követik, ezeket az ízeket keresik, mert már érzik a különbséget.
