Televíziós játékfilmet forgatnak a magyarkanizsai Járás három helyszínén, immáron tizenharmadik napja. A Bolondmesének, Bicskei Zoltán készülő filmjének mintegy ötvenfős stábja huszonkét napon át dolgozik a meghatározása szerint pusztai balladán, amelyet majd a Duna Televízióban láthatunk először. A budapesti Dunatáj Alapítvány produkciójában, a Nemzeti Filmintézet támogatásával készülő filmben feltűnnek majd ismert színészek és ismert magyarkanizsaiak is, magyarországi és vajdasági szereplők, és a stáb ugyancsak anyaországiakból és környékbeliekből áll össze. A Járás három pontján játszódik a film. Az egyik helyszín a Csodakút, a másik a kiserdő, a harmadik a Járás egy kicsit távolabbi pontja, illetve Észak-Magyarországon is vesznek fel jeleneteket. A történetről elöljáróban nem sokat árulnak el, Bicskei Zoltán filmjei sokkal mélyebb gondolkodásra serkentik a nézőt, mintsem hogy össze lehetne foglalni egy rövid kis történetben, és erre nem is teszünk kísérletet. Kíváncsian várjuk az alkotást, amelyet először a tévében, aztán pedig a mozikban is láthatunk. A Berecz András ihlette filmforgatókönyvet is Bicskei írta, és ő is rendezi, a színészek között pedig ott szerepel többek között Szarvas József, Kovács S. József, Mezei Kinga, Pálfi Ervin is.
A stáb tagjaival Magyarkanizsán is össze lehet találkozni, de idejük java részét a Járáson, munkával töltik, ahol a rekkenő hőség sem tántorítja el őket attól, hogy egy-egy jelenetet a tökéletességig ismételjenek. Két jelenet forgatása között sikerült szóba elegyednünk Szarvas Józseffel, aki Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színész, érdemes és kiváló művész, a Bolondmese Csacsi nevű szereplője.
– Az ismétlés lehetősége, sőt kötelezettsége hozzátartozik a szakmához, ha nem jól sikerül a jelenet, akár a rendező, akár az operatőr vagy épp a színész szempontjából, akkor addig dolgozunk rajta, ameddig mindannyiunknak tetszik – mondta a színész, akitől afelől is érdeklődtünk, hogy ő milyennek látja a forgatókönyvet és a készülő filmet. – A színésznek mindig azonosulnia kell a szerepével, a képzelőerő és fantázia mentén mondhatom, hogy ha ez az alak olyan, mintha én lennék, nemcsak játszom, hanem mintha velem történne, akkor lesz hiteles az alak ebben a tájban, amely Zoli filmjének központi szereplője. A táj és a benne lévő ember partner kell, hogy legyen. Itt a táj talán még erősebb, mint az ember, csak az ember jobban tud ártani. A forgatókönyvet már fél éve megkaptam, azóta foglalkozom vele. Számomra nagyon vonzó az a világ is, amit Zoli felkínált mint író és most mint rendező. Mélyen érint ez a téma, amelyről előre nem akarok többet mondani. A bolond egy igazmondó ember, a mese szintén egy érdekes műfaj, maga a Bolondmese pedig utal a mélyére, a játékmódra és a nézőpontra is – fejtette ki a színész, aki azt is elmondta, hogy az ő karaktere minden messzi tartományt bejárt, és a puszta közepén áll magában, sehova se tartozva, mint ahogy a mai világban is mindannyian „gyüttmentek” vagyunk. A Hortobágyról származó színész azt is elmondta, hogy nem idegen számára a puszta, így a kanizsai Járás sem, ám a városban való nézelődésre neki nem sok ideje jut. – Na arra aztán nincs idő, azért ez egy nagy munka, reggeltől estig, este pedig örülünk, ha pihenhetünk, egy kis meleg gyógyvíz, úszás, és aztán készülünk a következő napra! – mondta Szarvas József.
A kanizsai szemnek óriásinak tűnő stáb ottjártunkkor is keményen dolgozott, a jelenetek felvételekor a légy zümmögését is hallani lehetett, ahogy a talicska csikorgását is. A rendező, az operatőr, a technikai rendező és megannyi stábtag közül a gyártásvezető, Fekete Miklós mesélte el, hogy ő hogyan került bele ebbe a világi és kanizsai történetbe.
– Nagyon régi, jó harmincéves kapcsolatom van Moharos Attilával (technikai rendező), akivel többször dolgoztunk együtt – magyarázta Fekete Miklós, aki a helyszín szépségeit is ecsetelte. – Ez nem csupán egy pusztaság, nagyon különleges és csodálatos hely. Nyilván nem hegyek, dombok, hanem a síkság, ami tele van nagyon érdekes dolgokkal. Különleges a hely, és még az időjárás is, hisz negyven fokban nem nagyon dolgoztunk még. Ez persze nehézségeket hoz magával, de közben össze is kovácsolja a csapatot. Elsőre egy síkságnak tűnik, közben pedig nagyon gazdag a táj. Ha itt vagyunk pár napot, lehet látni, hogy mi hogyan működik. Remek hangulatban telik a forgatás, nagyon jó csapat gyűlt össze, nagyon jól előkészítette művészi szempontból a rendező és az operatőr (K. Kovács Ákos) is. Nincsenek meglepetések, abszolút felkészülten vágtunk bele a munkába – mondta a gyártásvezető. – Nagyon különleges film lesz ez, az már látszik, a tartalma és a feldolgozása is. Ez viszonylag kis stábnak számít, nagy felszereltséggel, pihenőbusszal, öltözőbusszal. Az a tény, hogy végig külsőben vagyunk, meghatározza, hogy milyen felszereltség kell, van egy bázis, ahol a színészek öltöznek, és busszal közlekedünk a helyszínekre. Nagyon gyorsan eltelik ez a bő egy hónap, és rá fogjuk venni a rendezőt, hogy írja meg a történet második részét is – mondta mosolyogva a gyártásvezető, aki azt is hangsúlyozta, hogy egészen biztos benne, hogy érdemes lesz megnézni a filmet, amelyben az élet nagy igazságai is benne lesznek.
Nyitókép: A filmet először a tévében, aztán a mozikban is láthatjuk (Gergely Árpád felvétele)