Az őszt köszöntő októberi utolsó napsugarak még a nyárra emlékeztetnek, de a szél fuvallatában már ott a tél. Magyarkanizsán évtizedek óta a hagyományőrzés jegyében telik október eleje, ekkor szervezik a Kukoricafesztivált.
A Tisza Néptáncegyesület tagjainak rendezvénye nemcsak a helybeli népművészet kedvelőit csalogatja össze, hanem távolabbi tájakról is érkeznek résztvevők.
A tartalmas őszi séta a kis parkban őszi csemege (Gergely Árpád felvétele)
Minden a hagyományőrzés köré épül, de úgy, hogy a ma emberének felkeltse az érdeklődését. A nosztalgikus tevékenységek mint a morzsolás vagy kukoricalapátolás, illetve a kukorica üstben főzése mind-mind részei a fesztiválnak, amelybe kicsi és nagy, idős és fiatal egyaránt bekapcsolódhat. Az idén október 11-étől 13-áig tartott a XIX. Kukoricafesztivál Magyarkanizsán. Pénteken délelőtt mezőgazdasági szakelőadásokat hallgathattak meg az érdeklődők a Tangazdaságban, délután pedig a Képtárban lehetett megcsodálni a képzőművészeti pályázatra beérkezett alkotásokat.
Egyedi dolgokat kínáltak a kirakodóvásárban (Gergely Árpád felvétele)
Kovács Áron helybeli fiatal fotós kiállítása is alkalmat adott a gyönyörködésre. Az általános iskola udvarában pedig megteremtették a jó hangulat alapját szombatra, és fergeteges táncházat tartottak.
Szombaton már kora reggel megindult a menettánc a városon át. A résztvevők egészen a Fő térre vonultak, ahol Fejsztámer Róbert, Magyarkanizsa polgármestere ünnepélyesen is megnyitotta a rendezvényt. Köszöntőjében kiemelte, hogy milyen fontos feladatot végeznek azok a fiatalok, akik őrzik és tovább is adják hagyományainkat, és ezt a fajta tevékenységet az önkormányzat is örömmel és köszönettel támogatja.
Lesz utánpótlás (Gergely Árpád felvétele)
A fesztivál megnyitóján a legkisebbek táncoltak, megpörgették kis szoknyácskáikat, majd az ügyességi játékokban, melyek mindegyike a kukoricához kapcsolódott, a délután folyamán pontokat gyűjthettek, és az eredményhirdetés után átvehették megérdemelt jutalmaikat. Ugyanígy a legjobb és legszebb sós és édes görhék készítőit is megjutalmazták.
Pörögtek és libbentek a tarka szoknyácskák (Gergely Árpád felvétele)
A kukoricalisztből készült finomságok bármelyike megállja helyét a mai ebédlőasztalon, sőt a rég elfeledett, vagy kevésbé használt hozzávalók egészen meglepő és nagyszerű ízvilágot hoznak elénk. A nagymamák még emlékeznek a görhe receptjére, amit ha szerencsénk van, mi is megtanulhatjuk, de az sem baj, ha kicsit a mai igényeknek megfelelően módosítunk rajta. Az újabb fajta görhékbe már citrom, tejföl is kerülhet, hogy puhább és illatosabb legyen. Ízlés dolga.
Ahogy eleink is fosztották a kukoricát, most is úgy történt, közösségben, együtt (Gergely Árpád felvétele)
Mindeközben töklámpásokat is faragtak, de kézműves termékekből sem volt hiány. Az egyedi ékszerek, bőrdíszművek, kézműves sajtok és kovászos kenyerek mellett elhaladva emléktárgyakat vásárolva is távozhattunk a fesztiválról. Nem volt tanácsos azonban messzire menni, ugyanis a magyar tánc és az ének este tovább folytatódott, ugyanis a Művészetek Házában, a Nagyszínpadon a Vajdasági népzenészek gálaműsora tette még ünnepélyesebbé a különben is szép és igényes rendezvényt. A szombati napot ismét táncház zárta, vasárnap délután pedig a a Néptáncegyüttesek gálaműsorával ért véget a XIX. Kukoricafesztivál.
Kanizsai fiúk húzták a talpalávalót (Gergely Árpád felvétele)
Nyitókép: Minden a kukoricához kötődött (Gergely Árpád felvétele)
