A késő délutáni, kora esti órákban immár négy napja egyre több tiszavirág, kérészek sokasága röpköd a szőke Tisza alig 23 fokos vize felett. A Tisza teljes vajdasági szakaszán megfigyelhetjük a hosszú faroknyúlványaikkal a levegőben egyensúlyozó, 8–10 centis, nagy testű ősrovarokat. Tömeges rajzásra azonban csak a kevésbé iszapos, kanyargós folyószakaszokon számíthatunk, ahol a víz sodrása nem engedi, hogy a lebegő hordalék iszap formájában lerakódjon a mederben. Ilyen nagy ívű kanyart vesz a Tisza Magyarkanizsa felett, a cserépgyártól a volt sóderkirakóig a kisebb-nagyobb áradások alkalmával az erős sodrás nemcsak az iszapot mossa ki, hanem helyenként alá is mossa az 5–7 méter magas sárga löszpartot, és szakadások keletkeznek.
Hétfő délután fél öt tájban néhány újságíró kollégával csónakba szálltunk – Sarnyai Csaba hajóskapitánynak köszönhetően – a magyarkanizsai felderítők táborhelye közelében, hogy közelebbről is szemügyre vegyük a kérészrajzást. Alig indultunk el vízfolyással szemben, máris szembetalálkoztunk az első párkereső kósza hím kérészekkel. Öt és hat óra között a bácskai, azaz a nyugati part mentén intenzív volt a hímek rajzása, viszont kevés volt a nőstény, amiből arra következtettünk, hogy az elkövetkező néhány napban még fokozódhat a rajzás.
Az 5–10 évvel korábban megfigyelt tiszavirág-rajzáshoz viszonyítva majdnem egy teljes órával korábban, már öt óra tájban kezdtek mutatkozni nagy számban a hím kérészek (dupla olyan hosszú a faroknyúlványuk és kétszer olyan nagy a szemük, mint a nőstényeknek). A vízen tucatnyi horgász próbált szerencsét, pedig ilyenkor a halak bőségesen találnak a vízben és a meder alján rajzáshoz készülődő kérészt, vagy ahogy a horgászok mondják: kilíszt. Az egyik fiatalember a szemünk láttára emelt ki egy harcsát, amit kilíszre akasztott meg. Szerencséje volt, de egy puszi után visszaengedte a harcsát a folyóba, lévén méreten aluli példány.
A Tiszán rendszeresen horgászók egybehangzó véleménye szerint is idén a korábbi évekhez képest feltűnően hamar kezdődik délutánonként a rajzás. Az ezredforduló táján rendszeresen volt alkalmunk megfigyelni a kérésznászt a vörösbe hanyatló naplementében.
Nyitókép: Mindig sokan kíváncsiak a tiszavirágzásra (Fotó: Gergely József)