A reménység ereje Magyarkanizsán

Magyarkanizsán a Tulipán utcában van az adventista egyház székhelye, ahol tartalmas előadásokat is szoktak tartani időről időre.

Ezen a héten hétfőtől péntekig mindennap Újvidékről érkezett Ördög Róbert adventista lelkész, az adventista egyház északi egyházterületének elnöke, aki lelki gondozó és családi tanácsadó is. Neve nem ismeretlen a helyiek előtt, több évig itt élt, és most hazatérőként tart előadásokat A reménység ereje összefoglaló címmel. Körbejárta a depresszió, a szorongás, a bűntudat, a múlton és a jövőn való aggodalom problematikáját, ugyanakkor biztató beszédével reményt is ad a csüggedőknek. Vele beszélgettünk az előadás-sorozat kapcsán hitről, reményről, kereszténységről.

Mire helyezi a hangsúlyt előadásaiban?

– Egyházunk egyik központi üzenete, hogy Jézus eljövetele egy új esély az ember számára, és pont ezért éljünk most minőségi életet. Ez a sorozat is ezt célozza meg, hogy hogyan lehet olyan életet élni, amelynek értelme van. Ma rengeteg problémával néz szembe az ember, és temérdek negatív információt kapunk, mindegy, hogy tévét nézünk, újságot olvasunk, vagy interneten böngészünk. Annyi rettegéssel töltődik meg az ember mindennapja, hogy rengeteg belső feszültség gyülemlik fel bennünk. Emellett ott vannak a személyes problémáink, a múltban elkövetett botlásaink, konfliktusaink. Családi tanácsadóként is dolgozom, és azt látom, hogy az emberek nem tudják letenni a múltat, közben félnek a jövőtől is, ezért a jelenük állandó stresszben van.

Mit tud tanácsolni?

– A két síkon történő kapcsolatépítésre hagyatkozom mindig, és ezt is tanácsolom. A horizontális és vertikális kapcsolatépítés a fontos. A lelkiség a mérvadó, ami nem vallás, hanem az Istennel való kapcsolatépítés, amit a vallástól különválasztunk, hiszen ha valaki vallásos, az még nem jelenti azt, hogy hívő is. A gyakorlat ugyanakkor azt mutatja, hogy a vízszintes kapcsolatok minősége a függőleges kapcsolat minőségétől függ. Vagyis, ha tudom építeni az Istennel a kapcsolatot, akkor tudok megbocsátani, tudok elnéző lenni, a másikat felkarolni, nem fogok senkit eltiporni, nem leszek önző, az egómat kordában tudom tartani.

Korunk rákfenéje az egoizmus, nem?

– Pont ezzel öltük meg az embertársi kapcsolataink minőségét, mert hedonista társadalommá váltunk. A reklámok is sulykolják: Ezt engedd meg magadnak! Ám van egy bibliai példa, amit gyakran elmondok: Jön egy gazdag ifjú Jézushoz, hogy mit cselekedjen, hogy üdvözülhessen. Azt a tanácsot kapja, hogy adja el a vagyonát, ossza szét a szegények között, menjen vissza, vegye fel a keresztet, és kövesse őt. Ha csak az lenne a feladat, hogy osszuk szét vagyonunkat, és üdvözülünk, talán sokan tennék ezt, de Jézus továbbmegy: Aztán gyere vissza, vedd fel a keresztet mindennap, tagadd meg magad mindennap, és kövess engem.

Nem válunk ezzel kiszolgáltatottá?

– Mindaz, amit a vallás ad az embernek, egy forma. Egy keret, amire szükség van! Ellenben ezt nekünk kell megtöltenünk tartalommal. Olyan ez, mint a piskótasütés, hogy egy egyszerű példával éljek, azt sem lehet forma nélkül megsütni, hiszen szétfolyna a tepsi nélkül. Tehát szükség van egy formára, de amikor a vendégek jönnek, a tartalmat visszük ki eléjük, a formát meg sem mutatjuk.

Mostanában úton-útfélen szajkózzák a keresztény értékrend fontosságát, de mintha az némiképp kiüresedett volna.

– Ez tág fogalom, hogy kinek mi az értékrend. Van egy nagyon egyszerű bibliai szabály rá. Ez nem olyan dolog, hogy elolvasom és begyakorlom. Ezt Szent Pál így mondja: „De a Léleknek a gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.” Ez a tartalom. Ha ezzel a tartalommal megtöltjük a keretet, akkor a keretre nincs szükség, nem az fog engem üdvözíteni, és nem a keret teszi az életemet tartalmassá. Nem azért lesz jó kapcsolatom a családommal meg az ismerőseimmel, mert minden hétvégén ülök a templomban. Az, hogy keresztény vagyok, csak a keret, a tartalommal nekem kell megtöltenem, és ehhez az egó legyőzésére is szükség van!

Mit tapasztal, akik eljönnek az előadásaira, mit keresnek?

– Vannak, akik valamilyen sérülést szenvedtek: fizikait vagy lelkit, fájó pont van az életükben. És vannak, akik keresnek valami pozitívat.

Ön pozitívat tud adni?

– Nem tudok adni pozitívat, viszont el tudom mondani, hogy hol a forrás. A mostani témakörünk a lelki értékek pszichológiai megközelítése, én ezt evangéliumhirdetésnek nevezem. Ez olyan, mint amikor az egyik koldus megmondja a másiknak, hogy hol lehet ennivalót találni. Én azt szeretem, hogy ha megtaláltam valami értékeset, akkor azt mondjam el az embereknek. Ha nekem lelki békét hozott, és megerősítette a vertikális és horizontális kapcsolataimat, akkor azt át kell adnom.

Az egyik központi téma a depresszió, amelytől igen sokan szenvednek. Ön szerint ez miért van?

– Ezt a tudomány sem tudja, de valóban rengeteg ember küzd vele. Az elfásultság, az eltompultság, a kiábrándultság van jelen az életükben, nem tudnak mibe kapaszkodni. Azoknál, akik igazából el vannak keseredve, a lelki útravaló kevés. Sok emberrel találkoztam, akiket azonnal szakorvoshoz küldtem, ahol már nem volt elég úgymond csak ráimádkozni a dolgokra. Sajnos a mi kultúránkban még mindig szégyellnek segítséget kérni, inkább otthon őrlődnek, és belehalnak az egészbe, vagy segítenek önmaguknak abban, hogy belehaljanak, ellenben amikor az eset olyan, hogy én mint laikus tudok segíteni, akkor általában az életmódra, életformára, táplálkozásra is ráépítek. A legelső dolog az a közmondás, hogy Isten minden madárnak teremtett férget, de nem viszi a fészekbe! Lépj a személyes gyógyulásod érdekében, és kapsz segítséget!