Értékmentő és értékre nevelő munka

A magyar kultúra napja és a helybeli Petőfi Sándor ME fennállásának 75. jubileuma jegyében tartották meg szombaton este a XXI. Tordai Művelődési Napokat. A teltházas ünnepi műsorban felléptek az egyesület egykori és jelenlegi táncosai, énekesei, citerásai.
A tordai művelődési egyesület munkája 1947-ben kezdődött, de a falu kultúréletének a múltja hosszabb időkre nyúlik vissza. 2020-ban ünnepelték meg például a színjátszás 100. évfordulóját, hamarosan pedig megjelenik egy, a tamburazene több mint száz éves múltjára visszatekintő kiadvány.

– Még az 1880-as évek végén megalakult Tordán a dalárda, és valójában attól kezdve számíthatjuk, hogy aktív kulturális élet folyik Tordán. Véleményem szerint Torda egyik híressége az, hogy van egy nagyon jó kultúregyesületünk, amely által öregbítettük a falu nevét, hiszen a kultúregyesületünk nagyon sokfelé járt. A régi Jugoszlávia szinte minden területén és külföldön is – mondta Dobai János, a tordai helyi közösség elnöke.
A rendezvényt Fremond Árpád, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke nyitotta meg.

– Ebben az évben több, a magyar kultúra napjához és kultúrához kötődő jubileumot ünnepelünk. Egyrészt, kétszáz éves a himnuszunk, a magyar kultúra napját most ünnepeljük. Azt hiszem, hogy ez egy rendkívül fontos jubileum. Ezenkívül a Petőfi Sándor ME itt Tordán 75 éves. Kétszáz éve született Petőfi is. Tehát a kultúra területeit figyelembe véve, egy nagyon komoly év előtt állunk, egy olyan év előtt, amelyben ezek a jubileumok meg fogják határozni, hogy mi történik a kultúra területén – nyilatkozott Fremond Árpád.
A megnyitóműsor előtt a kultúrotthon előcsarnokában megnyitották a tordai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület 75 éves múltját bemutató kiállítást.

– Ide kell kötni a felnövekvő generációt. Elkötelezett fiatalokat kell nevelni, akik a közösség szellemében gondolkodnak, együttműködve az iskolával, a helyi közösséggel, minden civil szervezettel itt a településen. Értékmentő és értékre nevelő munkát kell végezni. Ennél nagyobb, ennél fontosabb és ennél nélkülözhetetlenebb küldetés nincs is itt, a délvidéki és a közép-bánsági rónaságon – mondta Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke.
Szinte minden tordai iskolás gyermek egyben tagja a művelődési egyesületnek is. Velük együtt a szülők is aktív részesei az egyesületben zajló munkának.
– Nagy hálával tartozunk mindenkinek, aki támogat bennünket. A szülőknek különösen, a táncos gyerekek szüleinek, akik itt vannak, bármikor szükségünk van rájuk. Még ha takarítani is kell, vagy bármire megkérjük őket, ők a segítségünkre vannak. Ugyanakkor, nagyon aranyos gyerekek, fiatalok, akik mindenre hajlandók. Hiány az természetesen mindig van, mert ez a népvándorlás rátette a pecsétjét az elmúlt év történéseire itt nálunk is. Fogyni fogyunk, de bízunk benne, hogy ez majd változik – mondta bizakodóan Sári Enikő művészeti vezető.

A jubileumi műsorra meghívták az egyesület egykori énekeseit, Molnár Józsefet, Fejes Júliát és Nagy Szabinát.
– 1997-ben még színjátszóként csatlakoztam a művelődési egyesülethez, és csak később kezdtem el itt énekelni az egyesület keretein belül. Nagyon sok emlék, nagyon sok barátság, fellépés, fűződik az egyesülethez. Maga a zenei fejlődés, illetve a színpadi jelenlétben való fejlődés, amit mind a mai napig, akár a saját növendékeim esetében, akár a saját pályámon hasznosítani tudok – magyarázta Nagy Szabina, aki ma zenetanárnő Magyarországon.

Matyis József 1971-ben amatőr színészként kezdte, majd zenészként folytatta a ténykedését az egyesületben – mindmáig.
– A jó emlékű Tápai Pali bácsi volt a rendezőnk.  Csináltuk a színdarabokat. Voltak egyfelvonásos, háromfelvonásos darabok, komédiák, népszínművek. Eközben kísértük az egyesületnek a tánccsoportját. Három-négy tánccsoport is volt. Táncoltak klasszikus táncokat, népi táncokat, cigánytáncot. Volt olyan este, hogy egyfelvonásosokból és magukból a táncokból meg az énekesekből – mert kísértük az énekeseket is – egy egész, kétórás estet tudtunk összeállítani. De nem volt unalmas a közönségnek, mert mindig visszatapsoltak bennünket – emlékezett vissza Matyis József.

Az egyesületben jelenleg a Kincsünk néptánccsoport a legnépesebb. 
– Több mint 13 éve táncolok ebben az egyesületben. Kicsi a közösség, viszont mi igyekszünk minél többet kihozni ebből. Igyekszünk minél több programot szervezni. Elég táncosunk van ahhoz, hogy össze tudjunk hozni egy ilyen erejű műsort, még mindig vagyunk legalább hetvenen. Örülünk, hogy még vannak gyerekek, kicsik is, és igyekszünk minél többször részt venni ezekben az eseményekben. Nemcsak táncosokként, hanem kivenni a részünket a segítségben is – hallottuk Madarász Marianna néptáncostól.

A tordai gyökerekkel rendelkező Juhász zenekar igyekszik részt venni minden nagyobb rendezvényen a faluban.
– Nagyon jó az együttműködésünk az itteni egyesülettel. A tánccsoportot nagyobb rendezvények alkalmával is mi szoktuk kísérni. Például a Gyöngyösbokrétán vagy a Kőketáncon. Nagyon szépen fejlődik itt a művelődési élet és nagyon büszkék vagyunk arra, hogy egy ilyen kis faluban ennyire magas színvonalon művelik a fiatalok nemcsak a néptáncot, hanem az éneket vagy a citeramuzsikát – mondta Juhász Gábor, a zenekar vezetője.

A kultúra iránti ragaszkodás sokban segíti a bánáti szórványtelepülésen élőket – immár több mint egy évszázadon keresztül –, hogy megőrizzék identitásukat, iskolájukat, hitüket.

– Csupa mulatásból állt az életünk. Reggel fél nyolc előtt nem mentünk sose haza. Este, amikor eljöttünk, fölléptünk és jól éreztük magunkat, a vacsorát pedig követte a mulatság. Úgyhogy, csak szép emlékeink vannak a régi szép időkről. Jelenleg kevés a fiatal, de még mindig összetart a mi kis falunk – nyilatkozott Barna Irén.