Hogy vietnami munkások is dolgoznak a kínai Linglong társaság leendő nagybecskereki gumigyárának építőhelyén, arra akkor derült fény, amikor híre ment, hogy emberhez nem méltó körülmények között laknak itt, és hogy egyesektől a munkaadó elvette az útlevelet. A helyzet elcsitult, a vietnamiak továbbra is a gumigyár építésén dolgoznak. Közben pedig rendszeres látogatói a vasárnap esti szentmiséknek a nagybecskereki katolikus székesegyházban.
– Lien vagyok Vietnamból. Itt dolgozunk a Linglong-Tyre Nagybecskereken épülő gumigyárának építőhelyén. Van, aki kamiont vagy egyéb járművet vezet, mások az építkezésen dolgoznak. Négyszázan vagyunk, és abból a katolikus vallásúak aránya tíz százalék. Ahogy ideértünk, mi, katolikus vietnamiak elkezdtünk érdeklődni afelől, hogy hol van itt katolikus templom. Sétáltunk a városban, aztán egy taxis igazított útba bennünket. Így jutottunk el először a székesegyházba – hallottuk Lien Chu Dinh-től, az egyik vietnami vendégmunkástól. Mint mondja, az emberek itt, Szerbiában kedvesek, barátságosak, és már eddig sok segítséget kaptak tőlük. Nem volt könnyű, amikor ideértek, de olyan emberek, mint amilyen Elias atya, sokat segítenek az itteni vietnami közösségnek.
Húsz-egynéhányan járnak szentmisére (Kecskés István felvétele)
A vietnami katolikus hívekkel Elias atya vette fel a kapcsolatot, aki Indonéziából érkezett 2002-ben Magyarországra, öt éve pedig a Nagybecskereki Egyházmegyében teljesít szolgálatot. Mint mondja, együtt tud érezni az otthonuktól messzire elszakadt emberekkel, akik a családjuk megélhetése céljából vállalták a megpróbáltatást.
– A vietnami testvéreink vannak itt Nagybecskereken. Valóban nagyon örülök, hogy találkoztam velük, és megismertem Őket, és a kapcsolatot ápoljuk is. Körülbelül négyszázan dolgoznak a Linglong gyárban. Négy-öt hónapja, hogy itt vannak Nagybecskereken. Abból a négyszázból körülbelül 50–70-en katolikusok. Mondhatni, valóban gyakorló katolikus emberek. Otthon is jártak templomba és gyakorolják hitüket. Nagyon vallásosak – meséli Elias Ohoiledwarin verbita atya, segédlelkész.
Támogató falfirka a Pin-villán (Kecskés István felvétele)
A nehéz munkát végző emberek immár rendszeres látogatói a vasárnapi esti szentmisének. Mintegy tíz kilométerre vannak elszállásolva Nagybecskerek központjától. Néha taxival, néha biciklivel jönnek a vasárnapi szentmisékre.
– Esti szentmisére járnak, akkor érnek rá. De számukra nagyon fontos, hogy megtartsák a hitüket. Itt erősödnek meg. Megkapják a lelki erőt, vigasztalást a nehéz munka mellett. Az otthon maradt családjuk pedig nagyon örül, hogy a gyerekeik találtak egy katolikus templomot, a katolikus plébániát, ahová rendszeresen járnak, és otthon érzik magukat. Ez hatalmas öröm, hatalmas békét ad a családtagoknak otthon, Vietnamban – mondja Elias atya, aki meglátogatta és megszentelte a vendégmunkások lakhelyét, együtt ünnepelte velük a vietnami újévet. A szentmisék után rendszerint vendégül látja őket a plébánián.
A vietnami katolikus közösség tagjai egészen fiatalok. Nem értik, hogy a nagybecskereki szentmisékre miért csak főleg idős, magányos emberek járnak. Hazájukban is kisebbségben vannak a katolikusok, akár itt, nálunk, de a templomaik a vasárnapi szentmisén mindig megtelnek. A templom mindig tele van emberekkel, akik családostól mennek a szentmisére, fiatalok, idősek egyaránt.
A katolikus egyház igyekszik megsegíteni, időnként vendégül látni őket a plébániákon (a muzslyai hívőközösség vendégei is voltak már), hogy megmutassák nekik, van egyház, amely gondol rájuk és gondoskodik róluk. A város szélesebb közössége eddig támogató falfirkák formájában vállalt szolidaritást a vietnamiakkal.
