Magyarcsernyén kezdte ötnapos vajdasági körútját a németországi Csilla von Boeselager Segítség Kelet-Európának Alapítvány küldöttsége. A segélyszervezet önkéntesei dr. Alemany Fesszl Erzsébet vezetésével a következő napokban ellátogatnak a vajdasági települések (Törökkanizsa, Szerbcsernye, Klári, Leónamajor, Ada és Mohol) intézményeibe.
Pénteken 22 magyarcsernyei gyerek kapott kerékpárt az alapítványtól. Az ünnepséget a helybeli EFA (Elizabeth Fesszl Alemany) polgári egyesület székházában tartották meg.
A Köztársasági Közlekedésbiztonsági Ügynökség ajándékokkal járult hozzá ahhoz, hogy a gyerekek nagyobb biztonságban közlekedhessenek, mint a fényvisszaverő mellény, első és hátsó lámpa, csengő.
– Fontos, hogy a gyerekek kicsi koruk óta megtanuljanak biztonságosan közlekedni a forgalomban. Hogy fejlődjön a biztonságos közlekedéskultúra, hogy a jövőben ne legyenek gyerekek a közlekedési balesetek áldozatai között – nyilatkozott Milan Ilić, az ügynökség tanácsadója.
A segélyszervezetet Valentina Hornkamp, az egyesület vezérigazgatója képviselte. Kifejezte örömét, hogy segíthettek a csernyeieknek és a gyerekeknek. Reméli, hogy a jövőben további hasonló projektumokat valósítunk meg.
Az adományt Vladimir Brakus községi elnök is megköszönte.
– Alemany Fesszl Erzsébet községünk díszpolgára. Harminc éve segít bennünket és azt nézi minden alkalommal, hogy minél szélesebb legyen a segélyezettek köre, hogy könnyebb legyen az élet ma a falvainkban – mondta a polgármester.
Dr. Alemany Fesszl Erzsébet a nagybecskereki Gimnáziumban érettségizett, majd a zágrábi Egyetem Orvostudományi Karán folytatta tanulmányait. Az orvosi diplomával hazatérve, szülőfalujában szeretett volna dolgozni, de mivel Magyarcsernyén akkor volt egy magyar orvos, ezért Németországba költözött. A múlt század kilencvenes évei óta gyűjti az adományokat a rászorulóknak. Kezdetben önállóan tette Románia bánáti részében (családjának egy része ugyanis ma is ott él), majd a későbbiekben a Csilla von Boeselager Alapítványban dolgozik.
Az esemény Alemany Fesszl Erzsébet szülőházában zajlott, amelyet a háború után konfiskáltak. Maga is megtapasztalta a szegénységet.
– Vallásos neveltetésben volt részem, úgy neveltek, hogy egyformák vagyunk, hogy mindenkin kell segíteni. Meg kell bocsájtanunk az ellenségeinknek. Tehát ilyen elvekkel nőttem fel és ilyen példák voltak a szüleim. Ahogy kikerültem külföldre, olyan anyagi helyzetbe kerültem, hogy lehetőségem volt segíteni. Nagyon ismert volt a férjem, és én is az egyetemen dolgoztam. Egész Németországban ismertek bennünket és nagyon sok volt az adomány. Bíznak az emberek bennem, mert tudják, hogy innen származom, ismerem a nyelvet, tudják azt, hogy még vannak itteni kapcsolataim. Sajnos már nem bírunk annyi pénzt összegyűjteni, hogy az adományokat mind idehozzam – mesélte.
A magyarcsernyei egyesület jelenleg két személyt alkalmaz a faluban élő idős, beteg emberek házi ápolására. Alemany Fesszl Erzsébet óhaja pedig az, hogy szülőháza szociális központtá alakuljon.
