Miután a Városi Vízművek szakmai bizottsága arra a megállapításra jutott, hogy a vízgyár nem tett eleget a közbeszerzési szerződésben megkövetelt 34 pont egyikének sem, addig Bojan Dimkić, a víztisztító vállalat igazgatójának elmondása szerint a jelentésben felhozott tények nem felelnek meg az igazságnak.
Folyik az egymásra mutogatás, a nagybecskerekieknek pedig továbbra sincs iható vezetékes vize. Akinek van rávalója, az vásárolja a palackozott vizet. Pontos számadat nincs, de nem túlzott az a feltételezés, hogy a város lakói naponta csak vízre több ezer eurónyit költenek. Immár 17 éve, amióta tilos a vezetékes víz használata a városban.
A Zilio-Sinertech csoportosulás öt évvel ezelőtt magánbefektetésből építette ki a gyárat. Kezdetben olasz hátterű volt, nemrég óta izraeli. De az új tulajdonosnak sem sikerült beindítani a vállalatot. Volt néhány próbaüzemeltetés, de minden alkalommal le kellett valami miatt állni. Vagy nem volt megfelelő a víz minősége, vagy pedig – mint ezen a nyáron is – nem volt elegendő mennyiségű víz a vezetékben.
Minden megállás után felhördült a közvélemény, a vízgyárban pedig azt hangoztatták, hogy csak kisebb gondok akadtak, amit majd gyorsan elhárítanak. A politikai pártok és civilek persze az illetékeseket (értsd: a hatalmiakat) ostorozták, felelősségre vonást követelve. Most ugyanez van a tavaly december 14-ei robbanás után, amikor újból leállt a víznek a tisztítása.
A nagybecskereki ökokút (Kecskés István felvétele)
A szakbizottság tavaly november 15-e és december 14-e között vizsgálta a vízgyár működését. Megállapították, hogy nem felel meg a közbeszerzésben megkövetelt műszaki követelményeknek, működésével pedig veszélyezteti a hálózatot. Ugyanis – feltételezhetően a víz megtisztítására használt agresszív vegyszerek miatt – sok volt a csőrepedés. A víz vesztesége a hálózatban jóval nagyobb a megengedettnél, ami a víztartalékokat hozta veszélybe. Ugyanakkor nincs megoldva a víz megtisztításánál keletkezett üledék biztonságos tárolása sem (a szennyvízlevezetőbe engedik, ez pedig ezt a hálózatot rongálja). A víz fertőtlenítését sem a szerződésbe foglalt klór-dioxiddal végezték, helyette nátrium-hipokloritot használtak. És ami mindennél fontosabb: a víz ellenőrzésekor nem minden minta felelt meg a szabályzatnak.
Siniša Gajin, a Városi Vízművek sajtófelelőse annyit közölt, hogy Predrag Bodiroga, a közvállalat (ügyvezető) igazgatója, miután a vízgyárral kapcsolatos szakmai jelentésről tájékoztatja az ellenőrző bizottságot és alapítójukat, Nagybecskerek Városát, „a szerződésben foglaltakkal és a törvényszabályokkal összhangban hozza meg a döntést”.
