Óbecsén a Petőfi-szobornál tartottak hétfőn ünnepi megemlékezést az 1848–49-es magyar szabadságharc és forradalom tiszteletére a helyi Petőfi Sándor Általános Iskola, az óbecsei Népkönyvtár és a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör közös szervezésében.
A Vajdasági Magyar Szövetség nevében Ökrész Rozália és dr. Molnár Viktor koszorúzott (Kancsár Izabella felvétele)
– Tizenegy évvel ezelőtt, 2012-ben, Vajdaságban, Óbecsén állítottuk fel az első egész alakos Petőfi-szobrot. Itt tisztelgünk most a 48-as forradalom és Petőfi Sándor emléke előtt, aki tollal és karddal védte népe szabadságát és máig vitatott, melyik fegyvere volt hatékonyabb. Az, hogy ércbe öntve, közterületen is közöttünk él Petőfi, azt jelzi, hogy ma már büszkesége és tartása is van ennek a vajdasági magyar közösségnek, hogy vállaljuk és hirdetjük történelmünket, eszményképeinket, kultúránkat és értékeinket – mondta köszöntőjében Fenyvesi Szilvia, az óbecsei Népkönyvtár munkatársa.
A rendezvény szervezői, a Petőfi iskola, a Petőfi kultúrkör és az óbecsei Népkönyvtár képviselői (Kancsár Izabella felvétele)
A rendezvény elején a Dúdoló és a Botra kórusok, valamint Koncz Villő és Kisutcai Ivett előadásában csendült fel a Himnuszt. A Láng van szívemben… elnevezésű ünnepi műsort Szűcs Budai Engelbert, a Petőfi iskola magyartanára szerkesztette. Az oktatási intézmény diákjai mellett felléptek a Petőfi kultúrkör Dúdoló és Botra kórusai, valamint a Kiscimbora táncegyüttes. Ünnepi beszédet dr. Molnár Viktor, a Vajdasági Magyar Szövetség óbecsei községi szervezetének elnöke, a Tartományi Mezőgazdaság-fejlesztési Alap igazgatója mondott, aki kiemelte: minden történelmi eseménynek, így 1848. március 15-ének is van üzenete a mának és a jövőnek is.
Kiss Igor, az óbecsei községi képviselő-testület elnöke az önkormányzat nevében helyezte el az emlékezés virágait (Kancsár Izabella felvétele)
– A mi nemzedékünknek másfajta nehézségekkel kell szembenézni, mint elődeinknek. Vajdasági magyarként mai ellenfelünk az infláció, a létbizonytalanság. A mi célunk a lét. A lét a tét, megmaradni jelenben és jövendőben. Mi a tanulsága az 1848–49-es szabadságharcnak? Sokan és sokféleképpen fogalmazták meg üzenetét. Elsősorban, ha nem is kizárólagosan, csak magunkra számíthatunk a magyar nép sorsának alakításában. Nem várhatjuk másoktól gondjaink megoldását, nemzetünk felemelését. A magyar nemzet boldogulása csak közös akarattal, elhatározással és munkálkodással sikerülhet – fogalmazott dr. Molnár Viktor.
Az ünnepi műsor végén a jelenlévők elhelyezték az emlékezés virágait a Petőfi-szobornál.
Nyitókép: A Kiscimbora táncegyüttes a Petőfi-szobornál (Kancsár Izabella felvétele)
