Ma este 19 órakor gálaműsorral zárul az idén negyedik alkalommal megrendezett Szóval, rímmel, színházzal nevet viselő drámatábor Óbecsén, amelyet a tábornak otthont adó Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör és a Bóbita Óbecsei Nagycsaládosok Egyesülete közösen szervezett meg. Az ötnapos táborban idén 24 gyermek vett részt.
– Az iskolán kívül táncolok és szavalok is. Ebben a táborban a színészkedés tetszett a legjobban, szeretek színészkedni, ilyenkor jól érzem magam. Igaz, lámpalázas vagyok, de a tábor sokat segített abban, hogy ezt leküzdjem. Várom a gálaműsort, szerintem jól fog sikerülni – mondta a nyolcéves Hódi Zsófia.
– Nem először veszek részt a drámatáborban, nagyon felkeltette az érdeklődésemet már akkor, amikor először hallottam róla. Az elmúlt napokban egyértelműen a játékok tetszettek a legjobban, de a szövegfelvevős részt is nagyon élveztem. Versmondással még nem, de színészkedéssel sokszor próbálkoztam. Mondhatom, hogy én már veterán vagyok, úgyhogy nem nagyon izgulok az előadás miatt – közölte a tizenkét éves Teleki Áron.
– Először veszek részt a drámatáborban, másoktól hallottam róla, és kíváncsivá tett. Régebb óta szavalok, de minden alkalommal nagyon izgulok, úgyhogy azért jöttem, hogy a táborban megtanuljam, hogyan kell leküzdeni a lámpalázat. Sokat segített a drámatábor ebben, mindegyik foglalkozás nagyon tetszett, végig jó volt a csapatmunka. Nagy löketet adott a tábor az iskolakezdés előtt; negyedik osztályos leszek szeptemberben – mondta a tízéves Butás Lúcia.
Az idei drámatábor oktatója Rókus Zoltán és Budinčević Krisztián, a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának színművészei voltak. A két színész a nyelv szépségébe, a beszéd tisztaságának fontosságába, a szavalás dallamába, valamint a színpadi mozgás és a színészvilág rejtelmeibe vezette be a tábor résztvevőit az öt nap alatt.
– Az ismerkedő játékokon túllépve idén a Fehérlófia című magyar népmesével foglalkoztunk a gyerekekkel. Kiskoromban hangszalagon rongyosra hallgattam, számomra ez volt az első szuperhőssel való találkozás, Hétszünyű Kapanyányimonyók pedig egyből a szívembe zárta magát. Úgy visszük színpadra, hogy a szereplők, illetve a narrátor szövegét előre felvesszük. Véleményem szerint ez egy intimebb forma, amit a hangjáték lehetősége nyújt. Így nem arra görcsölünk rá, hogy szöveget tanuljunk, hanem van időnk szabadon játszani a hangunkkal. Végül a cselekményt megelevenítve kapnak teljes képet a gálára érkező érdeklődők – fogalmazott Budinčević Krisztián.
Rókus Zoltán, a másik csoport vezetője elmondta, hogy az idén verskompozíciókkal dolgozott a csapat.
– Romhányi József nagysikerű állatversei adták az alapját ennek a kis etűdhalmaznak, amiben a fiatalok megvillogtatják pódiumművészetüket. A szövegek hol egyéni, hol párbeszédes formában jelennek meg, amit megfűszereztünk egy kis színházzal. Apró jelenetek követik egymást, amit egy füzérben fogunk tálalni a nagyérdeműnek – nyilatkozta a színművész.
Ricz Kasziba Beáta, az óbecsei Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör munkatársa és a tábor egyik szervezője közölte, hogy sok gyermek visszajáró résztvevője a drámatábornak, és nekik köszönhetően más gyerekekhez is eljut a tábor híre, akik aztán a következő évben csatlakoznak a táborozók csapatához.
Az óbecsei drámatábor a budapesti Nemzeti Kulturális Alap és a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi – Nemzeti Közösségi Titkárság támogatásának köszönhetően valósult meg.
