Minden két hónappal ezelőtt kezdődött, amikor március 16-án Nataša Horvat Kljajić délután fél kettőkor rosszul lett óvodai munkahelyén. Azóta azonban nem mehetett vissza dolgozni, mert mint állítja, eltávolították a munkahelyéről, és fegyelmi eljárást indítottak ellene azért, mert felügyelet nélkül hagyta a gyerekeket, illetve mert nem megfelelően viselkedett a többi alkalmazottal, vagyis a munkatársaival.
Nataša Horvat Kljajić tizenhárom éve a Naša Radost Iskoláskor Előtti Intézmény alkalmazottja, a Ciciban óvodában, amelyről csakis szuperlatívuszokban beszél, két éve dolgozik. Az iskola-előkészítős csoportot vezeti, s azt mondja, nagyon szereti a munkáját, imád a gyerekekkel dolgozni, s ehhez minden feltétele, végzettsége is megvan.
– Március 16-án 10.40-re kellett a munkahelyemre érkeznem, de előbb bementem, mert konzultációm volt a pszichológussal és egy szülővel. Ez egy rutinmegbeszélés volt, amely sikeresen végződött. Ezután bementem a csoportomhoz. Az iskola-előkészítős csoportom ebéd után nem alszik, vagyis csendes foglalkozást tartottam a gyerekeknek, feladatokat oldottunk meg. A többi gyerek az óvodában, vagyis öt csoport dél és kettő óra között aludt. Fél kettő környékén rosszul lettem, elájulhattam, mert beütöttem a fejem az asztalba, aminél ültem. Gyorsan magamhoz tértem, s azonnal kimentem, hogy megnézzem, van-e ott valaki, akitől segítséget kérhetnék. Sajnos a rossz gyakorlat az óvodában, hogy a dohányzó kolléganők, amíg a gyerekek alszanak, kint az udvaron dohányoznak. Ezért senkit sem találtam, egyetlen kolléganőmön, Maja Đumićon kívül, aki utólag mesélte nekem, hogy fogtam a fejem, összefüggéstelenül beszéltem, s mondtam, hogy rosszul vagyok. Jasenka Krnajski-Jovićot vártam, aki az épület főnökhelyettese, szólni akartam neki, hogy orvoshoz kell mennem. Az épület főnökének kötelessége megszervezni a munkát akkor is, ha valaki az óvónők közül valami miatt „kiesik”, beteg lesz, halálesetről értesül és egyebek. Amikor a főnökhelyettes bejött, ignorált engem, annyit mondott, nem érdekli a dolog, és hogy egyáltalán nem nézek ki rosszul. Mondtam, hogy muszáj elmennem orvoshoz, de faképnél hagyott. Amikor látta, hogy készülődök, el akarok menni, odajött a szobámhoz. Ekkor én azt mondtam neki, volt fél órája arra, hogy megszervezze a nap további részében a foglalkozást, nekem el kell mennem az orvoshoz. Felelőtlenségnek tartottam, hogy olyan állapotban egyedül maradjak a gyerekekkel. Erre ő elkapta a felsőkaromat, megfordított a szoba felé, s elkezdett rám kiabálni, hogy nem hagyhatom el az épületet addig, amíg a gyerekek össze nem szedik a játékaikat. Ekkor leszidtam őt, tudatosan, vagy tudattalanul, nem tudom, s eljöttem – meséli a történteket Nataša.
Még aznap elment az orvoshoz, betegszabadságot kapott. Felhívta Biserka Bačićot, az épület főnökét, és értesítette a helyzetről, illetve felhívta az igazgatóhelyettest, Dajana Šimićet is, s arra kérte, mivel a betegszabadság nagyon drága, és tudta, hogy vannak szabadnapjai, hagyjon jóvá szabadnapot, s ha látja, hogy jobban van, pénteken visszatér a munkahelyére. Ő erre engedélyt adott.
– Mindezek után még aznap délután döntöttek az eltávolításomról. Másnap délben, amikor azt hittem, szabadnapos vagyok, Snežana Flego igazgatóhelyettes felhívott, s annyit mondott telefonon keresztül, hogy eltávolítottak, s hogy fegyelmi eljárás indul ellenem, jöjjek el az igazgatóságba a papírjaimért. Értetlenül álltam az egész előtt, mire ő lecsapta a telefonkagylót. Hívtam az igazgatót is, de bárkit kerestem, mindannyian elutasítottak, nem akartak magyarázatot adni. Amikor átvettem a papírokat, akkor láttam, hogy azon az áll, hogy egy súlyos vétségért indul ellenem eljárás, az pedig, hogy felügyelet nélkül hagytam a gyerekeket, illetve egy kevésbé súlyosért, hogy tiszteletlenül viselkedtem a munkatársaimmal. Miközben ezek közül egyik sem igaz – panaszkodik Nataša.
A történtek után ügyvédet keresett, az ügyvéd az igazgatóbizottsághoz fordult azzal a kéréssel, hogy mentsék fel őt, és váltsák le Jasenka Krnajski-Jovićot, mert ő utasította vissza, hogy megszervezze a munkát, pedig kötelessége lett volna.
– Az igazgatóbizottság az én menesztésemről szóló határozatot semmisnek is vélte, a főnökhelyettes menesztésével azonban már nem foglalkozott, azzal a magyarázattal, hogy az az igazgató hatásköre. A rólam szóló határozatról gyorsan újból tárgyaltak, hiszen az igazgató azonnal pótolta a róla hiányzó pecsétet és aláírást, majd megkezdődtek a hosszadalmas kihallgatások, amelyekből eddig hat volt. Az első 5 óra 20 percen át tartott. A legutóbbin már abba kötöttek bele, hogy miért van az én személyimben egy adott cím, s miért élek a másikon. Mindezekkel a találgatásokkal csak elhúzódik az ügyem. Harmadik hónapja nem dolgozom, mindennek következtében a törvény szerint a fizetésem tíz százalékát kapom csupán, ami 3700 dinár – mondja az óvónő.
Azt mondja, az ügyvéden kívül mindenkihez fordult már, akit illetékesnek gondolt, a munkaügyi felügyelő azt válaszolta neki, ez nem az ő hatásköre.
– Itt mindenki mindenkinek a komája, sehol sem tudok segítséget kapni. Várom, hogy a belgrádi illetékes ügynökség, amelyet felkerestem, hogy békés úton oldjuk meg ezt az ügyet a segítségükkel, milyen választ kap az igazgatótól. Azóta bementem az óvodába, mert vannak ott könyveim, amelyek az én tulajdonaim, de be sem engedtek, azt mondta az épület főnöke, hogy tilos számomra a bejárás. Még csak nem is értesítettek ilyesmiről. Mintha bűnöző lennék – mondja Nataša Horvat.
A Ciciban óvodában 15-en dolgoznak egyébként, s Nataša állítása szerint évek óta folyamatos a munkahelyi zaklatás, főleg azok irányába, akik régebb óta ott dolgoznak.
– A kolléganők mintegy egy hónappal ezelőtt összeszedték a bátorságukat, és írtak az igazgatónak egy kérvényt, amely a két főnök, Biserka Bačić és Jasenka Krnajski-Jović leváltására irányul, mert az indoklásuk szerint nem lehet tőlük megfelelően dolgozni. Azt a választ kapták az igazgatótól, hogy amíg ő ott van, addig ezt a két embert nem fogják leváltani. Mit lehet még tenni ezek után? – teszi fel a kérdést Nataša, aki arra sem tudja a választ, meddig húzódhat el az ügye.
Szerettük volna megszólaltatni az ügyben a Naša Radost Iskoláskor Előtti Intézmény igazgatóját, Jašo Šimićet, aki telefonon csak annyit mondott, nem érti, milyen kérdésekre kellene neki ez ügyben válaszolnia, hiszen a fegyelmi eljárás még tart. Mindez, mint hozzátette, házon belüli ügy.
