Az autó műszerfalára ragasztott papíron öt név szerepel. Az aznapi lista azok nevével, akikhez Takács Irénke, a kelebiai falugondnok ellátogat. És persze azokhoz is, akik felhívják őt, mert szükségük van rá. Már reggel hét órakor csenget az első címen, és délutánba nyúlóan látogatja az időseket, elviszi őket az orvoshoz, bevásárol, segít a ház körül vagy csak beszélget velük egy kicsit.
A városban fel-felbukkan a fehér Dacia, oldalán a falugondnokság felirattal. Jó szolgálatot tesz a jármű a sáros, kátyús utakon, és mint Irénke mondja, sok embert tud vele szállítani, sőt sokszor előfordul, hogy olyanokat is hazavisz az orvostól, akik nincsenek a listán, de csak nehézkesen jutnának haza. A falu hosszú, kibetonozatlan mellékutcáin nem jár busz, gyalogosan, főleg a mostani jeges utakon nehézkes a közlekedés, és az itt lakók messze vannak mindentől, ha pedig elolvad a hó és a jég, akkor a nagy sár fogja nehezíteni a közlekedést, és egyes szakaszokon csak traktorral lehet áthaladni. Ha nem lenne a falugondnoki szolgálat, melynek keretében díjmentesen tudnak segíteni az időseken és elfuvarozni őket, ahová kell, akkor ezek az emberek kénytelenek lennének valakit felfogadni, fizetni az üzemanyagot vagy a taxit, hogy el tudják intézni az ügyeiket, a kevés nyugdíjból vagy a szociális segélyből viszont nem igazán futja erre.
Mester Giza a falugondnok nélkül nehezen tudna eljutni az orvoshoz (Fotó: Gergely Árpád)
Délelőtt 11 óra van, de Irénke már megjárta a kórházat és az egészségházat, elintézte a bevásárlást, kiváltott néhány gyógyszert és már tudja, hogy másnap az orvosi eredményekért kell elmennie. Az aznapi listáról három pártfogoltjával már elintézte az aznapi teendőket, mégis még órákig a terepen lesz.
– Az egyik 84 éves nénihez napi szinten, minden reggel el kell menni, mert szemműtétje volt és mindennap csöpögtetni kell a szemébe, de van, akit napokig kell vinnem az orvoshoz, például hogy felvegye az injekciót. De nemcsak az orvoshoz kell elvinnem ezeket az embereket, hanem a piacra, temetőbe, bankba vagy a postára, ha kell, beviszem az aznapi tűzifát, nyáron lenyírom a füvet és segítek, amiben tudok. A listán negyvenen vannak, akikhez havonta egyszer megyek, ilyenkor elviszem a szociális csomagot vagy csak elmegyek, megnézni őket, de harminc olyan betegem van, akit hetente kétszer látogatok és átlagosan mindenkire két-három órát szánok, úgyhogy napi szinten legalább nyolc-kilenc órát szoktam ledolgozni. A nap végén még el kell mennem egy bácsihoz, megbeszélni, hogy holnap mikor találkozzunk, mert fel kell vennie a szociális segélyt és az ápolási díjat. A bácsinak nincs lába, a felesége úgyszintén beteg, a gyerekeiket pedig még akkor elvették tőlük, amikor kicsik voltak, úgyhogy rajtam kívül nem számíthatnak segítségre. Sok a beteg, idős ember a faluban, akiknek rengeteget jelent a falugondnoki szolgálat, de a legtöbbet a társaság jelenti nekik, mely megtöri a magányos napokat. Szinte mindenkinek van családja, de a gyerekeik külföldön vannak vagy messzebb laknak, elfoglaltak, és nem bírnak akármikor jönni. Ahogy így járom a falut, most veszem észre igazán, hogy milyen sok ember egyedül van és milyen nehéz nekik megélni – mondja Irénke, aki az egyedüli nő a falugondnokok között.
Szente Rozália nagyon örül, amikor Irénke betér hozzá egy kis beszélgetésre (Fotó: Gergely Árpád)
Irénkének a délelőtt folyamán Mester Gizát az orvoshoz kellett elfuvaroznia. Mint a 80 éves néni mesélte, hiába él vele a fia, nem nagyon tud számítani a segítségére, hiszen éjjeli őrként dolgozik, nappal pedig alszik, így a ház körüli munkák nagy része és a ház rendezése is Giza nénire marad, még akkor is, ha az idős asszony csak nehezen mozog.
– Nagy szükség van a falugondnokra, Irénke nélkül nem tudom, hogy tudnám megoldani az orvoshoz járást, bevásárlást. Eljön értem házhoz, elvisz az orvoshoz, megvár, aztán haza is hoz. Rajta kívül ezt senki sem csinálná meg, család nincs, a fiamnak csak egy motorja van, a taxi meg nem is jön erre, hiszen kint lakunk a szálláson. Egyedül ki sem tudnék jutni az utcából, így nagyon rá vagyok szorulva a falugondnokra. Ha Irénke nem lenne, nem tudnék eljutni az orvoshoz, a fiam is csak annyit bír tenni, hogy kiváltja a gyógyszereimet – mondja Giza néni.
Miután Irénke hazavitte Giza nénit, a 76 éves Szente Rozáliához sietett, hogy elvigye a kiváltott gyógyszereket.
– Nagyon jó ötlet volt a falugondnoki szolgálat! Én egyedül élek 23 éve. Kilencen voltunk testvérek, már csak négyen vagyunk, de mindegyikünk beteg, nem bírunk egymáshoz elmenni. A fiamnak külön háza van, sokat dolgozik, a lányom meg Magyarországon él és dolgozik. Kéthetente jár haza, és akkor itt van velem, de ilyen időben ő sem bír jönni. A fiam szokott meglátogatni még, és ha tud, besegít, de ő sem bír jönni mindennap, úgyhogy sokat vagyok egyedül. Tévézni meg olvasni szoktam, hogy elüssem az időt, és nagyon örülök, mikor Irénke benéz hozzám egy kis beszélgetésre. Tegnap egyedül elsétáltam a boltba, igaz, messze van, és két óra alatt jártam meg, de muszáj mozognom, különben még jobban lerobbanok. Irénke elvisz a kórházba, az orvoshoz, ha kell, bevásárol vagy kiváltja a gyógyszereket és elhozza, mindenben segít, a legfontosabb mégis az, hogy valaki ajtót nyit rám – mondta Rozália.
Habár annyi a tennivaló és akkora az igény, hogy Kelebián elkelne még egy falugondnok, egyelőre nincs rá mód, hogy még egy embert felvegyenek erre a munkára. A Magyarország által finanszírozott vajdasági falugondnoki szolgálat működtetésére nyárig van pénz, azonban Irénke biztos abban, hogy a támogatás folyósítása nem szűnik meg, és a falugondnoki szolgálat továbbra is működni fog.
