A harmincadik palicsi filmfesztivál fejeződött be nemrég. A fesztivál alapítója Szabadka város, a szervezője a Szabadegyetem, a három évtized pedig mindenképpen visszatekintésre ad okot. A palicsi filmfesztivált 1992-ben alapították meg. A kilencvenes évek semminek se kedveztek, és különösen nem egy filmfesztivál létrehozásának. Egy kis csapatnak, közülük kiváltképp Radoslav Zelenovićnak és Blažo Perovićnak márpedig ez volt minden vágya, de legalábbis nagyon fontosnak tartották azt, hogy Szabadkának legyen filmfesztiválja.
A fő helyszínnek a palicsi nyári színpadot szemelték ki, amely siralmas állapotban volt, elavult technikai berendezéssel, úgy benőve gazzal, hogy szinte meg sem lehetett közelíteni, de ez sem tántorította el őket. A kezdetek nagyon szerények voltak. Először amerikai filmet vetítettek, amely közben hol elment a hang, hol pedig belehallatszott egy rádióállomás.
A palicsi filmfesztivált csak egy évben nem tartották meg, 1996-ban, mert nem volt rá pénz, de ez annyira rosszul érintette a szervezőket, hogy azt mondták, ezt soha többé nem szabad megengedniük maguknak, hiszen a kontinuitás elengedhetetlen ahhoz, hogy a fesztivált komolyan vegyék, az alkotók és a nézők is. Így a palicsi filmfesztivált még 1999-ben, a bombázás évében is megtartották, szinte rögtön a bombázások után.
Tíz évbe telt, hogy a palicsi filmfesztivál meglelje az arculatát. Lifka szellemisége valahogy mindig is jelen volt, az egyik fontos momentum pedig az lett, amikor 2000-ben megalapították a Lifka Sándor-díjat, amelyet szerbiai és külföldi filmalkotóknak ítélnek oda, mintegy életműdíjként. Az első díjazott Milena Dravić és Jancsó Miklós volt. A nagy fordulópontot a 2003-as év jelentette, akkortól kezdve határozták meg azt, hogy a palicsi filmfesztivál az európai filmek fesztiválja lesz, és csakis európai alkotásokat vetítenek. A fesztiválnak már létrejöttekor sem jósoltak nagy jövőt, sőt inkább semmilyent sem, ezek után pedig pláne úgy tűnt, hogy befuccsol. Az európai filmek ugyanis korántsem örvendtek akkora népszerűségnek, mint az amerikaiak.
A palicsi filmfesztivál küldetése tehát az lett, hogy az európai alkotásokat népszerűsítse, és megszerettesse a nézőkkel. A filmek mellett a szervezőknek a fesztiváljelleg is fontos volt, ezért nagy hangsúlyt kezdtek fektetni a vendégek, az alkotók jelenlétére, hogy minden palicsi filmfesztivál lényeges esemény legyen.
Azután az idő elröppent. A palicsi filmfesztiválon most már több mint száz filmet vetítenek, legalább négy helyszínen, az elmúlt években pedig világhírű vendégei voltak, például Jean-Marc Barr francia–amerikai színész, aki Lars von Trier és Luc Besson filmjeiben is játszott, vagy Brian Cox, akit megannyi ismert filmben láthatunk, és ő volt a filmvilágban az első, aki megformázta Hannibal Lectert. Elismert rendezők is jöttek Palicsra, mások mellett Ken Loach, Ken Russell és Roy Andersson. Számos magyar alkotó is megfordult Palicson, Szabó István, Bacsó Péter, Fliegauf Bence, Mundruczó Kornél, Enyedi Ildikó, Till Attila és így tovább. Akárcsak a szerb filmek sztárjai, Emir Kusturica, Slobodan Šijan, Bata Živojinović, Ljubiša Samardžić, Miki Manojlović, Slavko Štimac, Rade Šerbedžija, Mira Banjac, Mirjana Karanović és még sorolhatnánk.
Az idei filmfesztivál ünnepi hangulatban telt el, a szervezők kis palicsi víztornyot ábrázoló díjakat adtak át azoknak, akik régóta vesznek részt a fesztivál munkájában, vagy kísérik azt. Az idei Lifka-díjazottak Andreas Dresen német rendező és Bogdan Diklić szerb színész voltak. Emellett a független filmezés terén kifejtett kiemelkedő tevékenységéért az Underground Spirit-díjat María Cañasnak adták át. A spanyol rendezőnő láthatóan nagyon jól érezte magát Palicson, és nem csak őt fotózták, ő is fotózta a közönséget és szelfizett a színpadon.
Az idei versenyprogram nagyon izgalmasan alakult, olyan filmeket láthattunk, amelyekben világsztárok játszanak, Johnny Depp, Willem Dafoe és John Malkovich, valamint Lifka-díjas rendezők Ken Loach és Christian Petzold alkotásait. A filmfesztiválon rendszeresen vetítenek új magyar filmalkotásokat is, és az idén is láthattunk egy remek válogatást.
Nyitókép: Molnár Edvárd felvétele