Július elején ünnepelte fennállásának 25 éves évfordulóját a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetsége, október végén pedig tisztújítás lesz a pártban. A szabadkai helyi közösségi választásokon önállóan indultak, az elért eredményekkel pedig elégedettek. Petar Kuntićtyal, a VHDSZ elnökével választásokról, múltról és jövőről, a horvát közösség általános helyzetéről beszélgettünk.
– Önállóan vettünk részt a választásokon Horvát Lista – VHDSZ címmel. Azért választottuk a Horvát Listát elnevezésnek, mert szerettük volna megszólítani mindazokat a horvátokat, akik nem tagjai a VHDSZ-nek, de szeretnének minket támogatni, erősíteni a kapacitásainkat. A négy évvel ezelőttihez hasonlóan alakultak a választási eredményeink, azzal, hogy akkor három helyi közösséggel több helyen állítottunk listát. Most 13 helyi közösségben indultunk, nem indultunk olyan helyi közösségekben, ahol úgy éreztük nincs esélyünk, ami így utólag rossz döntésnek bizonyult. Kisboszniában és Verusityon megnyertük a választásokat, négy helyen nagyon jó eredményeink vannak, így Tavankúton, Nagyfényen, Gát és Kér helyi közösségekben része leszünk a hatalomnak. Jobb eredményt is elérhettünk volna Sándorban, Kisbajmokban és Újfaluban, de ez majd további elemzést igényel. Ezeken a helyeken volt a legkisebb a részvételi arány is. Mi a szavazás napján még mindig betartjuk a kampánycsendet. Azonban egyértelmű, hogy ezentúl nekünk is taktizálni kell, hisz ez az utolsó pillanatban is sok szavazatot jelenthet.
Eltelt nyolc év azóta, amióta nem a Demokrata Párttal koalícióban indultak a választásokon és vettek részt a hatalomban. Hogyan látja, milyen következményei voltak annak, hogy egy többségi párttal együtt vettek részt a választásokon?
– Úgy gondolom, hogy nem veszítettünk egyetlen szavazót sem amiatt, mert négy éven keresztül úgymond a Demokrata Párt „ölelésében” vettünk részt a választásokon, velük voltunk koalícióban. Ellenkezőleg. Ugyanannyi szavazatot kaptunk most is, mint ezelőtt. A VHDSZ-re a horvátok szavaznak, azok, akik merik vállalni horvátságukat és akik politikailag tájékozottak. Ebben az országban teljesen természetes magyarnak, románnak, szlováknak lenni, de nem szívesen látottak a horvátok az elmúlt évtizedek konfliktusai miatt, hiszen ezek a konfliktusok a mai napig léteznek, a napokban is szemtanúi vagyunk mindennek. Nagyon nehéz ezen a területen horvátként politikával foglalkozni és nagyon nehéz nyíltan támogatni is egy horvát előjelű pártot. Mindezt azért mondom el, hogy megértsék miért léptünk koalícióra a Demokrata Párttal nyolc évvel ezelőtt. Azért, mert abban az időben ők nagyon erősek voltak. Amennyiben nem tesszük meg, egyszerűen beszippantottak volna minket. Így túléltük, s csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy abban az időben a magyar közösség legelismertebb és legjobb képviselői veszítettek el választást a demokratákkal szemben, mi lett volna akkor a mi kis közösségünkkel. Tudtuk, hogy miért tesszük ezt, mert a pártnak ebből nagy előnyei is származtak: ekkor alakultak meg a Duna menti és szerémségi szervezeteink. Ez volt az ára annak, hogy nem tudtunk minden alkalommal önállóan fellépni a parlamentben, a koalíciós megállapodások miatt, s az álláspontok sajnos gyakran nem egyeztek a mi kisebbségi véleményünkkel. A mostani választáson önállóan indultunk, az önkormányzatin és a tartományin pedig majd az új vezetőség döntése értelmében indul a párt, ugyanis október 30-án tisztújítás lesz a pártban. Én nem jelöltetem magam, nem indulok újra, de feltételezem, hogy az új vezetőség is úgy dönt, hogy önállóan indulunk majd. Az, hogy a választásokat követően kik lesznek a koalíciós partnereink, majd kiderül, de egyértelmű a számomra, hogy az elmúlt évek történései következtében itt az ideje egy olyan természetes koalíciónak, amit annak idején a Vajdasági Magyar Szövetség és a VHDSZ alkotott. Hogy erre sor kerül-e, elsősorban a jövőbeni tárgyalások függvénye. Egyelőre nincs megállapodás, de szándék van mindkét oldalról. Már csak azért is természetes lenne ez a koalíció, mert a VHDSZ soha az anyaországban nem volt ennyire elismert és elfogadott, mint most, ez elsősorban a Horvát Demokratikus Közösséggel (HDZ) való jó együttműködésnek köszönhető, amely most, minden előrejelzés szerint, megnyeri majd a parlamenti választásokat Horvátországban. S mindenki, aki politikával foglalkozik, tudja, hogy a Fidesznek és a HDZ-nek nagyon jó a kapcsolata és együttműködése. Efelől természetes lenne a VHDSZ és a VMSZ közötti együttműködés. Természetesen pozitív diszkriminációra szükségünk lesz a VMSZ részéről, ameddig meg nem erősödünk újra. Hiszen a mi számunk már nem 128 ezer, ahogy 1992-ben volt, ma 56 ezren vagyunk. Azt kevesen tudják, hogy én nyolc évvel ezelőtt először a VMSZ-t kerestem fel, és kértem, hogy legyen egy VHDSZ képviselő is a listájukon a köztársasági parlamenti választásokon, s ezért cserébe mindenhol, ahol helyi szervezetünk van, a VMSZ-t támogattuk volna, de ez akkor nem fért össze a VMSZ politikájával. Úgy gondolom, hogy most is van igény a két párt közötti együttműködésre, azonban nagyon lassan érkezik a válaszreakció a részükről. Viszont bizakodásra ad okot Pásztor István jelenléte a párt 25 éves évfordulóján tartott ünnepségen, és kijelentése is, miszerint itt az ideje az együttműködésnek újra.
Azt mondja ma még mindig nem könnyű horvátnak lenni Szerbiában. Hogyan él ma ez a közösség? Az elvándorlás feltételezem Önöknél is nagy gondot jelent.
– Az, hogy a horvátok egyelőre nem hagyták el tömegesen ezt a vidéket, amellett, hogy Horvátország még nem schengeni övezet, ezért az útlevéllel nem olyan könnyű útra kelni, mint a magyarral például, annak is köszönhető, hogy a legtöbben földműveléssel foglalkoznak. S ha csak egy-két hold földet is művelnek, az eddig mindig adott egy kis reményt és egy kis megélhetést. Itt tartja az embereket.
Csalódás számomra, hogy ezek a zöldmezős beruházások, amelyek külföldi, főleg német tőkének köszönhetőek, nem hoztak magukkal németországihoz legalább közeli nagyságú fizetéseket. De legalább néhány családban megoldódott a munkanélküliség kérdése. Ez azonban még mindig nagyon kevés és a fiatalokat csakis akkor tudjuk itt tartani, amennyiben munkát adunk nekik.
