A Népkör Magyar Művelődési Központ 145. évadában Arany és Ezüst Tulipán díjban részesítette azokat a tagjait, akik 25, illetve 10 éve kiemelkedő tevékenységet folytattak az intézményben. Sorozatunkban a díjazottakkal készítünk rövid beszélgetéseket. Rumenyákovity Kárlo és Szilvia Ezüst Tulipán díjat érdemeltek ki. Egykor táncosok, ma már oktatók is a Népkörben.
– Idén húsz éve néptáncolok, hétéves koromban kezdtem, végigjártam a lépcsőfokokat és sikerült olyan tapasztalatokat gyűjtenem, amiknek mindig meglett az eredményük. Nagyon szép emlékeim vannak és emiatt is kötődöm olyan nagyon az intézményhez – emlékezik vissza Rumenyákovity Szilvia, akinél az iskola után mindig a Népkör volt a program és a hétvégék nagy részét is itt töltötte. – A húsz év alatt a legjobb barátaimat is itt szereztem és később a férjemet is itt ismertem meg.
Milyen meghatározó emlékeid vannak a gyermekkorodból?
– A füzetbe írtuk a népdalokat és azt mindig leellenőrizték, hogy be vannak-e írva, erre nagyon emlékszem. Térképen néztük, hogy az adott tájegység, amelyiknek a táncát tanultuk, hol helyezkedik el. És a próbák előtt mindig egy órával itt voltunk, ültünk az udvaron és beszélgettünk. Nagyon sok emlékem van az utazásokról, nagyon sok helyre eljutottunk. Az első tanáraim pedig Bodrogi Hajnalka és Szalai Mónika voltak.
A Róna táncegyüttes a nem néptáncolók között is fogalomnak számít. Mikor kezdtél a Rónában táncolni?
– Minden vágyam az volt, hogy majd felnőttként a Róna táncegyüttesben táncolhassak én is. 15 évesen kerültem a Rónába, mindig különleges érzés egy olyan táncegyüttesben táncolni, amelyik képviseli a Népkört különböző rendezvényeken. Később elkezdett érdekelni a tánc oktatása is, képzésekre jártam. Most 27 évesen elmondhatom, hogy jómagam és férjem vezetjük a Róna táncegyüttest. Ha valaki húsz évvel ezelőtt mondta volna, hogy ez így fog történni, biztos nem hinném el neki. Nagyon nagy kihívás, felelősség, és nagyon nagy munka, de ezeket csakis pozitív értelemben tudom mondani. A táncegyüttesnek nemcsak vezetői, hanem barátai is vagyunk.
Kell-e tehetség a néptánchoz?
– Örök vita ez a pedagógusok között. Mi a tanárainktól mindig azt hallottuk, hogy nincs olyan, hogy nincs jó hangja valakinek, csak foglalkozni kell vele. Kihívás egy táncpróbán, hogy mindenkivel egyénileg is foglalkozzunk. Ha az utcáról bejön egy ember, aki soha sem táncolt, nincs veszve semmi, mert a pedagógus feladata, hogy úgy építse fel a próbákat, hogy belőle egy jó táncos legyen.
Rumenyákovity Kárlo is húsz éve kezdett táncolni, igaz, nem a Népkörben, hanem az általános iskolában.
– Később az osztálytársaim által kerültem a Népkörbe. Én is a legfiatalabb csoportban kezdtem, de mivel idősebb voltam, áttettek a nagyobb csoportba, és két csoportba jártam folyamatosan, egy időben jártam a Róna táncegyüttesbe is, mert ott fiúhiány volt. A fiatalabb csoportban találtam meg a helyemet, és amikor ők felkerültek a Rónába, nekem akkor lett olyan igazi a csoport, ahol igazán együtt tudtam lenni velük. Nagyon sok időt töltünk együtt a Népkörön kívül is, együtt nyaralunk és sorolhatnám.
Felnőtt korban már a munkát is össze kell hangolni a hobbival. Szilviát a munkája is a Népkörhöz köti, de te nem itt dolgozol főállásban.
– Én a Szabadkai Piacoknál dolgozom, kivételesen szerencsés helyzetben vagyok ebből a szempontból, mert csak délelőtt dolgozom, így az esti próbákon mindig itt tudok lenni. Többen a munka miatt kompromisszumokat kell, hogy kössenek, és néhány próbát ki kell hagyniuk.
A jövendőbeli gyermekeitek is valószínűleg népkörösök lesznek majd. Másokról is elmondható ez? A felnőtt táncosok hozzák gyermekeiket a Népkörbe?
– A felnőtt népkörösök többségének a gyermekei is járnak a Népkör valamely szakosztályába. Azt gondolom, hogy minden gyereknek fontos, hogy valamilyen közösséghez tartozzon. Az iskola az mindig valamilyen szinten a munkáról és a kötelezettségekről szól. A szakcsoportokon további barátokat szerezhet, utazhat a nagyvilágban, külföldi barátságok, kapcsolatok születhetnek.
Ha azt mondanám, most állj fel és táncolj valamit, melyik táncot választanád?
Ez nagyon hangulatfüggő. Ha nyugodtabb hangulatban vagyok, akkor valamilyen forgatós táncot választok, ha pedig nagyon jó kedvem van, akkor olyat választok, ami az aktuális energiaszintemhez jól kapcsolódik. Általában azonban az aktuális táncanyagot szeretjük a legjobban, amit frissen tanultunk, ezt szeretjük gyakorolni is.
